Van olyan ember rajtam kívül, akinek van egy mondata, amit folyton ismételget magában és sehol sem találja emiatt a helyét? Az enyém, haza akarok menni. Bővebben lent.27/F

Én nem tapasztaltan ehhez hasonlót, attól még biztos van ilyen rajtad kívül. Mondjuk nehezen tudom elképzelni. Hangosan ki is mondod, vagy csak magadban? Es ha kérdeznek valamit akkor sem válaszolsz mást? Vagy hogy van ez?

Szerintem minnél előbb fordulj pszichológushoz, mert nem hiszem hogy magától elmúlik! Főleg hogy 7 éve szendvedsz tőle... Kitartás és legyen szép napod!

Amikor ugyanezt éltem át, és gondolatban kimondva rádöbbentem, hogy egyébként "otthon" ülök, akkor az úgy mellbe vágott. (Olyan 20-22 éves lehettem.) Ha nem érzem otthon otthon magam, akkor mégis hol? Azóta se találtam meg. És azt hiszem tiniként veszítettem el.

Nem tudok vele mit kezdeni, őszintén szólva. Sokszor szoktam anyámat is visszasírni, ellenben _nem_ azt a nőt, aki a biológiai anyám. Őt... huh, hát nem megvetem, csak... nincs köztünk majd' 20 éve már semmiféle kötelék. Idegen. Egy ismerős idegen, akit nem kedvelek és irritál a puszta léte is. Úgyhogy nem, határozottan nem ő utána sírok ilyen nagyon durván megrendült pillanataimban.

Furcsák ezek a dolgok, ezek a semmiből jövő gondolatok. Biztosan van okuk és ha megvan az ok, tenni is lehet ellene, de hiába a folyamatos válaszkeresés és az elég jó szintre feltornázott ön és emberismeretem, a pszichológiában kutakodásom... erre még nem tudtam rájönni.

Azért is írok, hogy lásd: nem vagy egyedül, és azért is, hogy hátha jön egy olyan válasz, akár évek múlva, ami segíthet nekünk. Mert amúgy nem csak furcsa, de nagyon vacak érzés is.

(És nem, nekem legalábbis nem egy hang mondja a fejemben - hanem én. Az az én gondolatom, mélységes, lélekmarcangoló vágyam.)

Egyébként csak egy jó tanács: ha elkap a sírás és nincs senki a közeledben, vagy meg tudod oldani, hogy magad maradj egy kicsit: ne fojtsd el. Azzal sokkal többet ártasz. A sírás minden, csak nem szégyen, nemtől függetlenül. (Mármint nem a picsogás, az tök gáz. De a mélységes fájdalomból adódó valódi könnyek - azt sose tartsd bent, ha nem muszáj.)

Kitartást! :)