Mit tegyek, kikészít a stressz és az aggódás?

Pánikbeteg vagyok most már lassan hat éve, gyógyszert szedek rá, vannak jobb és rosszabb időszakaim. Emellett nagyon komolyan hipochonder vagyok, annyira, hogy képes vagyok bármit beképzelni magamnak, elég, ha csak olvasok róla és megijedek. Ami a kérdésemhez kapcsolódik: egészen kiskorom óta szerettem volna macskát, de otthon sosem lehetett. Amióta külön költöztem a szüleimtől (barátommal költöztünk össze), azóta van egy cicám, akit imádok. A probléma itt kezdődik, ugyanis annyira imádom, hogy az már beteges. Ő a mindenem, és bármi kis probléma történik, rettegni kezdek, pánikrohamokat kapok és nem tudok megnyugodni. A cicával mindig történik valami, nem egy nyugodt állat, s így szinte minden nap "van okom" pánikolni. Ez már eljutott arra a szintre, hogy minden reggel rettegve megyek dolgozni, hogy vajon amíg nem vagyok otthon, nem történik-e baj a cicával. És rá is kivetítem a hipochondriámat, mert a legkisebb tüsszentésre megijedek, hogy valami komoly baja van. Tudom, hogy ez így egyáltalán nem normális, de nem tudom, hogy mit csináljak. Nagyon szeretem ezt a cicát, ő volt minden vágyam, de most, hogy itt van velem, csak fokozza a problémáimat, ahelyett, hogy érzelmi támogatás adna, amit reméltem. Mármint ad, de a sok stressz, pánik és rettegés miatta felülírja ezt.

Mit tegyek, Kérlek segítsetek!

22/L