Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy amennyiben nem változik az életem, hamarosan összeomlok és pszichiátriára kerülök?

Annyira magányos vagyok, annyira kevés az öröm, a jó, annyira "nincs életem", annyira leterhelt vagyok....

Annyira nem sikerülnek a dolgok.... nem sikerül, bármit teszek, bárhogy küzdök....

Annyi rossz döntést hozok....

Történjen már bármi, új ember az életemben, törjön el a lábam és akkor kialszom magam meg időm lesz egy bizonyos dologra, vagy veszítsem el egy végtagomat, bénuljak le és akkor át kell értékelnem az életemet, céljaimat és talán jobb is lesz. Nem a 4 végtag vagy a járni tudás a legfontosabb, hanem a boldogság. Vagy haljak meg...

Csak lökjön már ki innen valaki...

A tolószék nem objektíve rosszabb a jelenlegi helyzetemnél.

De tolószékben lenne időm arra, amit igazán szeretek, lehet, hogy megismernék új embereket plusz változás lenne az életemben, ami mindenképp jól jönne, akár rossz, akár jó változás.

A jelenlegi helyzetem egy sz.r. Például azért ide írok ki kérdéseket, mert a kutyát se érdekli, hogy mi van velem.

Hát több célom is van: remélem végre sikerül munkahelyet váltanom, jó lenne idén ismét ismerkedni, ha munkahelyet váltottam, talán lesz időm és pénzem pszichológusra.

Szeretném kiírni a gondjaimat Word-be.

Jó lenne végre ismét 'élni' is.

Csak a pénz fogy, mindig újabb, előre nem látható nehézség jön közbe, a dolgok nem sikerülnek. Illetve a kisebb horderejűek, amiktől 2 napig van jó kedvem, sikerülnek. Jó, jó, értékeljük ezeket is, de közben az életem áll, a nap nagy részében rossz kedvem van, minden nap van valami testi tünetem a stressz, rosszkedvűség, szorongás miatt.

Hát, csak a netre nem szívesen írok őszintén. :) Még valami totál beazonosíthatatlan nick-kel és email-lel sem.

Egyébként jelenleg a Word-höz sincs időm.

Én ma futópadon lefutottam a 7 km-t és egész jó idővel. Irány majd a Vivicitta városvédő futás!

Nekem ma ez a sikerélményem.

Amúgy sajnos nem volt jó napom, bár amióta vége a munkaidőnek, jóval tűrhetőbb a kedvem.