Pszichológushoz forduljak, vagy pszichiáterhez?

Ma elérkezett az a nap az életemben, hogy rájöttem segítségre van szükségem. Nem csak én szenvedek már magamtól, hanem a környezetem is.

Nem akarok óriási regényt írni ide, mert akkor nem olvassátok el, és szeretném, ha segítenétek kicsit a döntésben.

Alapból nagyon nehéz természetem van, perfekcionista, idealista, melankolikus és szorongós tulajdonságú (az első kettőre nem pozitívumként tekintek, mivel extra szorongással és plusz konfliktusokkal járnak).

Inkább leírom a panaszaimat

- Nagyon súlyos pesszimizmus, ami mára már megkeseredettségbe ment át, negatív életszemlélet

- Szorongás, egészségszorongás, ami főleg a családtagokra terjed ki (betegesen félek attól, hogy megbetegszenek)

- Szuicid gondolatok, egyszer tettlegességhez is fajult, de csak a karom vágtam meg (higgyétek el, akkor nem is gondoltam ezt át és nem tervezetten csináltam)

- Önpusztítás (egészségtelen dolgokkal, pl. az étkezésem nagyon egészségtelen, és már vannak egészségügyi gondjaim is, de engem hidegen hagy, pedig régen egészségszorongó voltam)

- Társfüggőség, félelem a magánytól

- Állandó idegesség, bármikor bármin el tudom sírni magam, és a legkisebb dolgok felidegesítenek

- Élet utálat, állandó kellemetlen fojtó érzés a mellkasomban

- Nem tudok örülni semminek, nem merem értékelni a jó dolgokat, mert attól félek hogy bármelyik pillanatban elveszthetem őket

- Reménytelenség, negatív jövőkép, mindenben a rosszra számítok

A kérdés az, hogy érdemes pszichológushoz járni? Én elvesztettem már a hitem bennük, mert eddig nem igazán segítettek. Most a barátom javasolta, hogy próbáljam meg, de szerintem tökre fölösleges, ezer év mire kielemez és a jó útra terel. Őszintén, szerintem nekem már mindegy. Néha kimegyek az erkélyre, és azon filózok, hogy le kéne ugrani a francba, mert ez a rossz érzés sosem múlik el. Egyszer összegyűjtöttem a pénzem, és elmentem a város legjobb szakemberéhez, de még ő sem vett komolyan, végig azt éreztem hogy nem érdeklem, mert alig figyelt rám, nem jegyzetelt és jövőhéten sem emlékezett azokra amikről beszéltünk.

De a gyógyszer sem megoldás. Nem tudom mi lehetne, de egyre mélyebbre kerülök.