Eki után nincs rossz kedv de rémálom igen?

Eletemben kétszer próbáltam ki az ekit. Egyik alkalommal sem estem utána mély depresszióba, ahogy azt az emberek mondani szokták. Boldog voltam, minden szuper volt, sőt, fel voltam dobva utána, hogy milyen jól sikerült a hétvége. De aztán... Aztán jöttek az esték.

(mielőtt félre értené valaki a levetkőz sorokat, 19 éves vagyok, nem 13, de még anyámékkal élek, amíg le nem érettségizek. Azért akartam melléjük feküdni, mert ennyire egész életemben még sohasem féltem, ha gáz, ha nem.) Tehát:

Egész este alig mertem aludni, pedig hulla voltam. Mert Amint lehunytam a szemem azonnal rémképek jelentek meg ilyen Baromi élethűen. És a legrosszabb, hogy kinyitni se mertem a szemem, mert oda is beképzeltem mindenféle szörnyűséget.

És a legrosszabbak az álmaim voltak.

Átmentem anyámékhoz és lefeküdtem az ágyuk mellé a földre, hogy úgy talán nem félek annyira.

De aztán elaludtam.

És olyan rémálmaim voltak hogy szörnyek ott nyúztak meg minden felé borzalom és egyszer csak felébredtem belőle, és akkor megnyugodtam, s felsiettem anya ágyára, hogy odabujjak hozzá, mert akkor biztos jó lesz.

De ott is kínoztak a szörnyek és aztán hirtelen megint felébredtem, és nem anyám mellett feküdtem, és nem is a földön, hanem a szobámba totál egyedül. Igazából csak az álmaimban ébredtem "fel". S hiába indultam el mindig anyámékhoz, azt csak az álmomban tudtam megcsinálni, mert élőben ha netán Tényleg felébredtem nem tudtam se mozogni se beszélni.