Megfelelési kényszer miatt öngyilkossági gondolatok?

A fősuli vége felé tapasztaltam ezt először. Majd később a városi számlafizetési és munkahelyi megfelelési kényszerek miatt.

Azt tapasztaltam hogy a megfelelési kényszerektől való szabadulás jelenti a megoldást. Például amikor visszamegyek a falu széli rezsimentes és ma már üres szülőházba, már az utcaajtón belépve lakodalmas és mulatós nótákra akarok gyújtani mert jól érzem magam. Persze ez furcsa ellentmondás nekem, hogy modern városiként nem vagyok boldog, sőt megnyomorít lelkileg. Míg a szabad tanyavilágban meg maximálisan boldog vagyok a hátrányai ellenére is.

A japánoknál is gyakori ez a probléma, náluk is nagy a munkahelyi megfelelési kényszer. Meg akarják tartani illetve megszerezni az állást.

Szoktam nézni olyanok videóit akik városról kivonultak a társadalomból. Általában nem szokták tudni jól megmagyarázni hogy miért érzik úgy jobban magukat. Gondolnak a jobb táplálkozásra, a csendre, stb. Pedig az egyetlen ok a megfelelési kényszerektől való megszabadulás.

Persze nem csak az lehet a megoldás hogy kivonulni a társadalomból mondjuk valami tanyára vagy netán a trópusi paradicsomok egyikére. Hanem városon maradva lenne jó mindezt a problémát megoldani. Persze jó kérdés hogy hogyan.

Egyik kedvenc idézetem:

"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz amit akarsz, és nem azt amit mondanak."

Egy jó állás mellett nem leszel ilyen.

Vissza is térhetsz egy kis városba, pár hétre míg jobban érzed magad