Van értelme úgy az életnek, hogy senki nem szeret, senkinek nem vagy fontos? Milyen fajta boldogságot lehet így találni?

Rengeteg pofont kaptam én is az emberektől de nem igazán tudott érdekelni. Nem fogja senki elvenni a jó kedvemet és a boldogságomat, csak mert ő gyökér.

Egyébként meg ott kezdődik minden, hogy te mennyire szereted magadat. Egyedül is jól kell tudnod magad érezni, a többi emberi kapcsolat utána következik csak.

Üdv a klubban, testvér.

Talán akkor, ha találsz valamit, ami leköti a figyelmed és kifáraszt nap végére. Hobbi, munka, tanulás... Minden olyan, amit egyedül kell csinálni.

Jobb napjaimon (ami elég ritka) a tanulást tűztem ki életcélként. Rohadjanak meg az emberek. Nem kellenek. Magamat és őket is gyűlölöm. Viszont a tudomány, a technológia érdekel. Ezért azt tervezem munkát váltok, és ott egy-két évem úgyis arról fog szólni, hogy beletanuljak. Mármint nem egyszerű rabszolga munka, vagy iroda. Nem. Egy sokrétű feladatokat felvonultató, sok odafigyelést és háttér tudást igénylő munka. Amihez lehet, itthon is tanulnom kell. Tehát nem lesz időm és energiám azon meditálni, ki és hogyan árult el eddigi életemben. Ez jó lesz a cégnek és jó lesz nekem is.

Az ilyen magunkfajta emberi selejtek max így boldogulnak. Lekötik a figyelmüket valami olyannal, amit szeretnek, élveznek, többnek érzik magukat tőle, de nincs benne másik ember.

Szerintem ez lehet az egyik, ha nem egyetlen út.