Hogy kezdődött nálatok a pánikroham vagy a szorongás? Mik voltak a tünetek?

Én nagyon bekajáltam és utána lett hányingerem. Borzasztóan féltem attól, hogy hányni fogok és ettől lett pánikrohamom. Az első roham után folyamatosan rettegtem/szorongtam, hogy ismét azt fogom érezni vagy hogy megint hányingerem lesz és hányni fogok, így kb enni sem mertem.

Maga a pánikroham az olyan volt, hogy hányingerem volt, elkezdtem remegni, kiment az erő a lábamból, kezemből, nagyon melegem volt, aztán hirtelen fázni kezdtem, szorított a mellkasom, alig kaptam levegőt.

A szorongás az az, amikor gombóc van a torkomban, fázom, ráz a hideg, gyomoridegem van és fájdogál a gyomrom. Hála istennek már hamar felismerem, hogy próbálkozik a pánik és parancsolok neki, próbálok "parancsolni" az agyamnak, hogy fejezze be ezt a hülyeséget. Így azért elboldogulok vele, sikerül kordában tartani, de van, amikor kijön, akkor pedig igyekszem megnyugtatni magam, hogy nem lesz semmi baj, csak a hülye pánik megint, nem kell vele foglalkozni, elmúlik. Szoktak erős pánikrohamaim lenni, olyankor gyorsan friss levegőre megyek, iszom vizet, leülök és figyelek a légzésemre. Általában el szokott múlni. Ha nem, akkor pánikbetegségem elején írt fel nekem a pszichiáter Xanaxot, amit az elején szedtem is, hiba volt. :) Ma már csak végszükség esetén kapok be egy fél szemet, szóval megtanultam együtt élni ezzel a szörnnyel. :) Kb. 17-18 éves koromban kezdődött az egész.

24L

A legelsőnek előjele: semmi.

Aztán kezdődött egy mi a fene van most érzéssel, majd kellemetlen izgalommal, ami egyre erősödött, aztán hányinger hányás nélkül, elgyengülő lábak, egy helyben meglenni nem tudás, jól felugró pulzus, meg vérnyomás. Elmúlta után erős fáradtság.