Szociális fóbiából már meggyógyult valaki?

Szia!

Az enyém kezdett enyhülni, "magától" (én is igyekszem magamat a mélyvízbe dobni, ilyesmi. Két alkalommal sírós pánikrohamot kaptam amikor beszéltem valakivel - az egyik egy pszichológus volt, a másik egy pap, előttük nem szégyelltem - és mégis sikerült beszélnem, kiadni azt amit nem mertem volna)

Most épp a pszichológus hívására várok, jelenleg nincs szabad helye nekem, de hamarosan lesz.

Te is keress fel egy szakembert, segíteni fog.

A szociális fóbia egy nagyon tág fogalom.

Engem pl már egyáltalán nem érdekel ki mit gondol,mégsem múlnak el a fizikai tüneteim.

Nekem ez az egész világ annyira ellentmondásos.

Egyik oldalról azt mondják,hogy ne foglalkozz mások véleményével,élj magadnak,szabadon,legyen tartásod.

Másik oldalról,ha ilyen vagy megkapod,hogy egoista,önző,nárcisztikus ember vagy.

Valójában nagyon nehéz belőni,hogy hol a határa az egészséges jellemnek,ugyanis az egyén és a társadalom viszonya mindig állandó marad.

Erre sajnos még rápakol az,ha olyan környezetbe születtél,ahol csupa buta ember és,vagy falusi közegben,ahol az emberek másokkal foglalkoznak,sőt még bele is akarnak szólni a dolgaidba.

És mire felfogod,hogy ez nagyon nem normális,addigra más késő,mert ezt a mintát rögzítetted.

Ezért alakulnak ki a megfelelési kényszerek.

Én úgy gondolom,hogy ez elsősorban társadalmi kérdés,és nagyon nagy hiányosságok vannak az oktatásban szocializáció terén.

Mert hát az iskolában fontosabb,hogy verseket tanulj meg,mint megtanuld a társas viselkedés szabályait.

"Mert hát az iskolában fontosabb,hogy verseket tanulj meg,mint megtanuld a társas viselkedés szabályait."

Hát inkább az iskolával az a probléma, hogy a bullying jelenséggel nem foglalkoznak. Csak "gyerek csíny". Nagy francokat, én a minden napi csúfolódás miatt lettem szociofóbiás.

Igen,valószínűleg ez is kiválthatja a szociális fóbiát,nem csak genetikai tényezők.

Főleg azoknál,akik kilógnak a sorból valamilyen módon.

Pl kövérek,lányos fiú,fiús lány,szemüveges,szeplős,vörös hajú.

Én erre mondom,hogy már nagyon korán óvodás korban kellene a gyerekeknek tanítani a toleranciát,felvilágosítani arról őket,hogy a világ sokszínű.

Sajnos sokaknál még a szülőkre is ráférne a felvilágosítás.