Érdemes megváltozni, ha a többi ember már úgyis beskatulyázott és beforduló, szótlan, unott, barátságtalan embernek gondolnak?

1.Nem kell egyből 180 fokos fordulatot venni.Ne ess a ló tlsó oldalára.Elég, ha először csak mosolygósan köszönsz, valahogy így kezded: Szia! Mizu? Rég láttalak, vagy hasonló, aztán ebből már kialakul pár mondatos beszélgetés, és ha látod valakin, hogy vevő atársaságodra, akkor mindíg ha látod szólj hozzá, nem kell nagy filozofikus témát kitalálni.A legtöbb ember sajnos csak hétköznapi, üres butaságokról szeret fecsegni.

2.Mennyire fontosak neked ezek az emberek az életedben, akiknek imponálni akarsz? Ha nem fontosak, akkor nincs min aggódni, akkor ne érdekeljen, hogy beskatulyáznak-e.Azkhoz bróbálj barátságosan közeledni, akikkel tényleg barátibb kapcsolatot akarsz, vagy akiknél érdeked, hogy jóban legyél velük, pl kollégák.Sajnos velük muszáj jópofizni, még ha ez fárasztó is.

Engem is beforduló, szótlannak gondolnak, sőt, lehet még unalmasnak is, pedig csak arról van szó, hogy nem szeretem az üres locsogást, fáraszt, nem érdekel.

De ettől még nem vagyok szoc, fóbiás.Nem tartok az emberektől, de nem is vágyom akárki társaságára, legtöbbjük iszonyúan fáraszt.

Tapasztalatból írom, hogy ha tényleg érdemben változol (és nem csak eljátszod), akkor a környezeted viszonyulása hozzád is automatikusan változik.

Én jártam terápiára, teljesen átstrukturálódott a személyiségem. Olyannyira, hogy nem is kellett tudatosan másképp viselkednem, egyszerűen nem tudtam ugyanúgy viselkedni, mint korábban. És furcsamód azt kezdtem el tapasztalni, hogy olyan emberek, akiket évek, évtizedek óta ismerek, 180 fokos fordulatot vettek irányomban. Én nem érzékelem a viselkedésemen a változásokat (mert nem tudatos), de ők ezek szerint igen. A valódi változások tudattalan szinten történnek, ahhoz pedig nem árt szakember segítségét igénybe venni...