Mit tegyek? 20/F

Ugyanez a helyzet nálam, csak 4 éve. Eddig semmilyen megoldást nem találtam.

23/F

Ugyanezt tudom elmondani magamról én is, 23 éves srácként. Nem mondom azt, hogy teljesen egyedül vagyok, de mégsem érzem azt, hogy több lennénk, mint egy ember akinek néha írnak üzeneteket, meg félévente megiszunk egy sört együtt. Azoknak, akik a pszichológus tanácsaival jönnek üzenem: nem elég. Ez egy kórisme, ilyen világot élünk. Akinek nem sikerül a felnőtté válás folyamatában gimnazistaként barátokra lelni, valószínűleg nem is fog már. Akármerre nézünk, mindenhol csak azt látjuk, mindenki a régi barátokkal van / rájuk számít. Hosszú terápián vagyok túl, ami csak felemésztette az összes pénzemet, de semmivel nem lett jobb. Most is csak ücsörgök és nézek kifelé a fejemből.

Lehet lepontozni a válaszomat természetesen.