Szerintetek szégyen az idegösszeomlás?

Egy fiú osztálytársamról van szó. Gimnáziumban tanulunk, 11. osztályban, 17-18 évesek vagyunk.

Szorongó alkat, de ha jó fejek vele, barátságos, rengeteg mindenről lehet vele beszélni, nem cseszeget senkit, helyes arcú, segítőkész, de ez utóbbit inkább kihasználják.

Nem egy dühöngő, állat típus, de sajnos sokszor bántották vagy levegőnek nézték - talán mert elvontabb - és ezt legtöbbször jókedv-tettetéssel kompenzálta, holott érezni lehetett, hogy szenved.

Márcsak a tanulmányi eredményeiből is: alig hoz már ki magából 3-asnál jobb jegyet, még azoknál a tárgyaknál sem sikerül neki, amik érdeklik, amiket szeret.

2 tantárgyból bukásra is áll.

Ez önmagában is aggasztó, mert nagyon jó képességű valaki, de ez már az egyetemi továbbtanulását is veszélyezteti, nem is akármilyen szinten, ő meg láthatóan belefásult már ebbe.

Most ott tartunk, hogy kb. 2 hete pánikrohamok jöttek rá, nem is volt emiatt suliban 1 hetet.

Aztán ofőtől jött a hír a múlt héten, hogy ifjúságpszichiátriára szorul pszichotikus szintű idegösszeomlás miatt - tehát hallucinál is, bár nem agresszív - akár 2-3 hetet is bent fekvéssel, zárt osztályon.

Úgy hallottam Rivotrilt és Kventiaxot is bőven kap, és majd otthon is kell szednie.

Magántanulói státuszt is lebegtettek a szülei, mint alternatívát.

Félek, hogy mi van ha annyira rámegy az egészsége, hogy sem az egyetem, sem a munka terén nem fogja tudni megállni a helyét.

A családi körülmények egyébként rendezettnek mondhatóak.

A legdurvább, hogy az osztálybeli keménymagot ez láthatóan nem különösebben izgatja, bár azért a legtöbben megdöbbentek.

A tanulmányi eredmény és/vagy a munkában való helytállás szerintem kisebb probléma lesz igazából nála egy olyan helyzetben, ha neadjisten gyógyszerfüggővé válik, és 20 éves korára egy motiválatlan emberi roncs lesz.

Hogyan segíthetnék neki, hogy bátran szembenézzen ezzel a helyzettel és elfogadja?

Egy aggódó lány osztálytárs