Krónikus munkamánia ("szakmai kapuzárási pánik") + idült perfekcionizmus esetén hogyan menthető meg valaki?

Apámról van szó. Egyetemi tanár, de már nyugdíjas (70 éves lesz idén), és egyáltalán nincs szüksége a plusz pénzre.

De azt látjuk rajta, hogy képtelen elengedni az oktatást, képtelen lazítani. Éjt nappallá téve ül a dolgozószobájában, és kiabál mindenkivel, aki "zavarni merészeli". Irracionálisan viselkedik ilyenkor, dühkitörései vannak.

Mit lehet ilyenkor tenni? Rámegy az egészsége (sokat éjszakázik), rámegy a családi élete, minden emberi kapcsolata.

Minden használható ötlet jól jönne. Vele sajnos nem lehet beszélni, mert számára az egyetem a minden. Nem képes objektíven szemlélni a dolgokat.