Fogyatékossági támogatás autizmusra?

Utána néztem kicsit, itt nem feltétel a leszázalékoás. Két kategóriája van, az egyik a halmozottan fogyatékos vagy önkiszolgálási készsége nincs (pl nem tud egyedül enni), nekik valamivel több jár, mint a másik kategóriásnak. Ott csak egy fogyatékosság van, önkiszolgálási készség megvan, de önálló életvitelre nem képes vagy csak segitséggel. Én az utóbbiba tartoznék. 28 éves vagyok, most lett diagnózisom, mindig is eltartott voltam, nagyon függök még mindig apám döntéseitől és szeszélyeitől. Sosem volt párom és aszex is vagyok, nem is vágyom rá, barátaim sincsenek, csak alkalmi haverok, akikkel nem tart sokáig és neten ismerem meg őket. 2013 óta vagyok a munka erő piacon és még egy év viszonyt se tudok felmutatni, a leghosszabb egy hónap volt. Csak alkalmi munkákra járok, de még ott is mindig kikezdtek, óvodásnak tekintettek néhányan látszólag ok nélkül, Van 3 szakmám, most csinálom a negyediket, az mellett meg már elhatároztam magam és önálló döntés alapján jelentkeztem ide, a másik hármat mások tanácsára csináltam meg és mindhárom olyan ami emberekkel foglalkozik, amit én választottam az meg nem, tehát ez már tudatos volt. Nem volt sose gond a tanulással csak a beilleszkedéssel. Nem tudok egyedül lenni, ha úgy adódik, hogy egy éjszakát is egyedül kell töltenem egy lakásban, kétségbeesek és görcsölök (szerencsére nem került erre sor soha, egyszer majdnem, de szerencsével megúsztam). Ha egyedül kell menni ismeretlen helyre akkor is ott a görcsölés meg a félelem. Ismert helyen szerencsére nem. Számlákat befizetek, de ha bonyolultabb az ügyintézés, pl banki ügyek, meg vagyok halva, semmit se tudok és nem értem a kérdéseket és hogy minek mi lenne a lényege és melyik lenne a jó. Főzni nem tudok, csak ilyen tésztákat, zacskó leveseket, ha már egy kicsi zsirba belenyúlok, irtózom és megyek kezet mosni. Nem tudok vásárolni se mert nem tudom miből mennyi kell, csak akkor ha egyértelműen felirják mi kell és mennyi. Fizetni nehezen tudok, ötvenszer át kell számolni a pénzt, ha aprót adok, mert sokszor rosszul adok, hol kevesebbet, hol többet, ilyenkor hülyének érzem magam. Nem veszem észre vagy csak nehezen, ha megpróbálnak a pénztárnál becsapni, főleg, ha nagy pénzzel fizetek kisebb összeget. Egyszerű háztartási munkát megcsinálok pl mosogatás, söprés, felmosás és ennyiben ki is halt, Ha már nagyobb rendrakásra kerül a sor vagy nagyobb takaritásra, nem tudok hozzákezdeni, főleg, ha csoportosan csináljuk. Már pedig ezeket is meg kell csinálni, ha apámra rájön egy ilyen. Ekkor meg elkezd veszekedni. A gáztűzhelyet nem tudom begyújtani, mikor még a gyufás verzió volt, meggyűlt velem anyámnak a baja még tinédzserként is, aztán később villányunk lett, igy ebből nincs már konfliktus. Mamámnál van gáz ami már nem gyufás, de attól is félek, mindig megkérem hogy gyújtsa be nekem, és akkor is csak teát rakok fel, vagy vmi gyors kaját csinálok. Bpcs, ha hosszú lett, ezt még lehetne sorolni. Sokszor szokták kérdezni mennyi pénz lenne elég h vki kényelmesen meg tudjon élni. És halvány fogalmam sincs róla. Állásinterjún sokszor elvárják h jelöljek fizetési igényt, hát fogalmam sincs mennyi lenne az ideális, mi számit kevésnek, mi többnek. Órabérben tudok csak gondolkodni, mert az alkalmi munkák órabért jelöltek, de már ott se tudom mi számit már jónak. Szociálisan nagyon alulfejlett vagyok, az orvos is mondta. Ezek alapján lenne esélyem a fogyatékossági témogatásra?