Mi bajom lehet? Szorongás, stressz?

Sziasztok.

Szóval.

Észrevettem, hogy más emberekkel ritkán beszélek. Amikor szerelemről van szó, vagy csak szimplán a családról, rögtön megváltozik a hangulatom.

Gyerekkoromban, ötödikesként kezdődött minden. Nagyon elhíztam, nem szerettem a testem. Sokat piszkáltak, kiközösítettek. Egy ember volt az, aki a barátomnak vallotta magát. Komolytalan volt, és nem mertem neki elmondani a gondjaimat, bár nem is akartam, hiszen önsajnáltatásnak veszi.

Nem tettem kárt magamban, viszont egyre jobban zárkózottabb lettem. Mosolyogtam, hogy lássak, semmi bajom. A családomban se volt a legcsodásabb a helyzet. A szüleim veszekedtek, apám beteg lett. Elváltak, amit talán még most se dolgoztam fel. Mindig is érzékenyebb típus voltam. Ha a testvérem beteg volt, és elájult, sírtam miatta, pedig nem történt nagy baj.

Folyamatosan "beteg" voltam. Egyre jobban kiközösítettek.

Mindig remegett a szemhéjjam, a kezem. Rossz álmaim voltak, amikor egyáltalán álmodtam.

Fejemben újra s újra lejátszódnak azok a fájó jelenetek. Néha már képzelődöm, hogy itt vannak azok az emberek. Testileg, és lelkileg is bántalmaztak, középiskolában is.

Tudom, hogy valami nincs rendben velem, de menjek el orvoshoz?