Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hogyan váljak független felnőtté?

Hogyan váljak független felnőtté?

Figyelt kérdés

Szóval ez elég hosszú lesz.

Miután leérettségiztem szó szerint összedőlt minden körülöttem (ezt most nem részletezném mert elég hosszú) és akkor kezdtem el egy önismereti utat járni. (helyretettem az önbizalmam/megismertem magam az értékeim/hátrányaim...stb)

Azóta eltelt egy év de egy pár napja tudatosult bennem,hogy mi az a gát ami miatt még mindig nem érzem magaménak a saját életem, és nem tudok a felnőtté válás újabb lépcsőfokára lépni.

Szóval a szüleim amire szükségem volt mindig megadtak nekem mindent, túlzottan féltettek mindentől így mindig az ő véleményükre, az ő "pátyolgatásukra" vágytam. (Értem itt pl ez alatt hogy nem szerettem soha egyedül menni sehova (kivéve itt a barátokkal találkozás)

de pl ha valami hivatalos ügyet kellett intézni, mindig azt akartam hogy ott legyenek, igaz elmentem egyedül mert el kellett de a "félelem" és az egyedüllét,felelősség érzet és a szorongás teljesen önmagába kerített minden ilyen helyzetben, míg el nem jutottam a helyre és el nem intéztem mindent, vagy ha boltba kellett egyedül mennem, akkor is volt bennem egy olyanfajta félelem/egyedüllétérzet,amit igaz nem láttak rajtam de én éreztem ezt folyton legbelül.

Szóval a probléma gyökerére rájöttem hogy ez az aggódás amit irányomba nyújtottak ez teszi keresztbe az önnállósodásomat. Mára már nincs ilyen, szóval nem pátyolgatnak már csak a probléma itt bennem maradt, hogy tudat alatt még mindig vágyom rá, hogy jöjjenek el velem, mert ad egy "láthatatlan" biztonságérzetet hogy ott van mellettem valaki, nem kell félnem, viszont ugye ez így nem mehet tovább mert ha külön álló életet akarok élni, későbbiekben elköltözni...stb akkor igenis vállalnom kell a felelősséget magamért, a tetteimért,felvállalni magam és bizony sok esetben lesz mikor egyedül maradok és nekem kell mérlegelni a helyzetet, saját szabad akaratból mert egyedül is talpon kell lennem, nem várhatom hogy mindig ott legyen valaki mellettem.

Nem bántom a szüleim miatta mielőtt félreértés esne, mert tényleg jó szülők és hálás vagyok hogy ilyen szülők mellett nevelkedtem fel, viszont rájöttem hogy nekem kell lépni hogy ők is végre "biztonságba" tudhassák azt hogy egészséges,talpraesett felnőtt válik belőlem.

Szóval a lényege a kérdésemnek, hogy hogyan tudjak tovább jutni egy újabb lépcsőfokra, ha már rájöttem a probléma gyökerére?

21/F



2019. jún. 4. 10:41
 1/3 anonim ***** válasza:
Pontosan így ahogy csinálod. Rájöttél mi a probléma és szépen tágítod a komfortzónádat. Minél többször csinálsz valamit egyedül, intézed az ügyeidet ilyesmi, annál inkább ismerőssé válik a dolog. A végén nem is kell stresszelned miatta. Hétköznapivá válik mint a boltba menés :)
2019. jún. 4. 11:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:
Ne görcsölj. Csak szép fokozatosan, hogy a szüleid is bírják a változást.Minél több mindent intézel magad, annál nagyobb lesz az önbizalmad. Nem, ezt tanítani, elmagyarázni nem lehet, csak akkor fejlődsz, ha csinálod, átéled. Semmit ne élj meg kudarcként.Minden tanulás!
2019. jún. 4. 12:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! :)
2019. jún. 4. 14:31

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!