Mit tehetnék rossz közérzet ellen ebben a szituációban?
Az a helyzet, hogy 2 éve érettségiztem, de csak 1 éve járok egyetemre, azelőtt külföldön dolgoztam. Namármost tudni kell rólam, hogy világéletemben Budapesten laktam és oda is jártam középiskolába. A középiskolát nagyon szerettem, sokszor mentünk bulizni, mozizni, vagy csak úgy együtt lógtunk. Gimáziumi éveim alatt született is 5 közelebbi barátság, olyan emberek, akikkel még mindig szoktam találkozni, igénylem a társaságukat és egyszerűen nagyon hálás vagyok érte, hogy megismerhettem őket!!
Az a baj, hogy olyan szakra jelentkeztem egyetemre, amelyre Bpesten nagyon magasak a ponthatárok minden évben, ezért csak a debreceni egyetemre vettek fel, oda is mentem tanulni, már egy tanéven túl vagyok. Mikor szeptemberben ideköltöztem, azt hittem, hogy az egyetemi éveim is legalább olyan szépek lesznek, mint a középiskolások, azonban hatalmas csalódás volt az egész.
Sajnos az egyik, amit nem szeretek Debrecenben és állandó rossz közérzetet ad, az maga a hely, a város. Nagyon vidékies és Pesthez képest egy nagy nulla a szememben. Egyszerűen utálok itt lenni, éppen ezért idén az összes hétvégén hazajártam... Nehéz megmondani rajta pontosan mit itálok, talán azt, hogy nincs akkora élet mint pesten, az hogy kisebb mint Bpest, mégis ugyanannyit vagy többet kell buszozni a városon belül, ...stb. Egyszerűen utálok itt lenni, mindig bezártság érzésem van, még ha kinn is vagyok akkor is és menekülök innen.
A másik problémám a magány. Azt hittem ugyanis, hogy az én nyitottságommal könnyen fogok itt is barátokra szert tenni, hát nem így lett. Félre ne értsetek, én nem elzárkóztam a lehetőségek elől, próbálkoztam sok mindenkivel beszélni, odamenni hozzájuk, sőt még egy közös iskolán kívüli programra is elmentem velük, ahol is nagyon rosszul éreztem magam, mert senkim nem volt. Egyrészt úgy érzem, hogy csomóan már az egyetem előtt jóban voltak egymással, így nem tudtam hozzájuk csatlakozni, másrészt nem is találtam olyat itt, akivel szívesen barátkoztam volna. És most tök új ez a helyzet. Ezelôtt mindig voltak barátaim, most meg... és nagyon szar úgy eltölteni két félévet, hogy senkid nincs, akihez hozzászólj, soha ki nem tudsz mozdulni, csak egyedül. Hiányzik a pesti életem, a sok buli, a pezsgés. Tudom, nem az az egyetem és az élet értelme, hogy csak bulikba járjak és barátkozzak, de egyszer vagyok fiatal és jó lenne ismét kicsit élni.
Sajnos sulin kívül semmire nincs időm, csak futni szoktam, meg edzőterembe járni (egyedül). Így bármiféle egyéb elfoglaltság, ahol barátokat szereznék kiesik.
Még egy éven van itt hátra, utána át fogok menni egy budapesti egyetemre, ugyanerre a szakra, folytatni fogom. Csak sajnos a következő évre nem vettek át, így még van egy teljes évem itt...
Ti mit csinálnátok a helyemben? Állandóan rossz közérzetem van a hely és a magány miatt, depressziót érzek, de csak mióta kialakult ez az itteni helyzet, hogy nincs senkim. Mi van, ha a pesti egyetemen se lesznek barátaim?
Köszönöm, ha elolvastad!
válasza:Nézd, az érettségi és az egyetem egy nagyon nagy változás: a korábbi iskolatársakból, barátokból álló ismerősi kör szétmegy, teljesen új környezetben találja magát valaki. Egy ismeretlen vidéki városba kerülni úgy, hogy egyedül vagy nem egy könnyű szitáció, normális dolog, hogy nehéznek érzed.
Az, hogy rendszeresen hazamész Pestre, valahol maga is generálja azt, hogy nem nagyon vannak új ismerőseid.
Érdemes lenne minél többet, tényleg amennyit csak lehet, társaságba járnod, beszélgetned az egyetemi társakkal. Akár csak közös ebéd, megkérdezni ki hova jár, mit szokott enni, egy-egy buli, még akkor is, ha már kialakult társaságok vannak, amiben te vagy inkább a kívülálló.
Biztos van valami egyetemi közösség, csatorna, ahol lehet hírdetéseket feltenni: keress magadnak sporttársat, akivel együtt elmehettek futni, vagy edzeni. Kérdezz akár esetleg utána, ki hova jár edzeni. Előadások között pedig beszélgetni az évfolyamtársaiddal stb.
Próbálj meg egy-egy hétvégét kinézni amikor van buli és maradni. Ott ahol sok a fiatal mindig van valami jó hely, ahova elmennek, még vidéken is. Lehet, hogy nem egyszerű felvenni a házaló ügynök mentalitását, odamenni idegenekhez beszélgetni velük és elfogadni hogy az elején nem nagyon kíváncsiak rád: ez így működik és teljesen normális, ha nem érzed egyszerűnek.
Nem volt egyáltalán nehéz szituáció, hogy új városba költöztem! Én kellően pozitív és nyitott voltam az elején, hatalmas csalódás volt és nagy féltékenységet érzek a Pesten maradt nbarátaimmal szemben. Ők minden héten többször eljárogattak szórakozni, társaságba, ezzel azzal találkoztak, pezseg az életük. Ehhez képest Debrecenben nincs semmi. Utálom azt a helyet, nincs nyüzsgés, nincs szociális életem egyáltalán, a szexuális életemről pedig már ne is beszéljünk, mert Debrecenben egyszerűen lehetetlen magunknak párt találni, amikor meg nyáron Pesten vagyok akkor kb minden 2. nap más fiúval találkozok.
Miért generálná azt, hogy nem nagyon vannak barátaim ,hogy minden hétvégén hazajárok?? Van egy volt évfolyamtársam, aki Pécsre költözött az egyetem miatt és ő is minden hétvégén hazajárt ebben az évben és nagyon sok haverja lett Pécsett, sőt már van egy pécsi barátnője is és nagyon szeretik egymást. Ez nem jelent semmit szóval, és amikor Debrecenben maradtam hétvégén, akkor is ki se mozdultam a szobámból mert egyrészt olyan rosszul érezem magam ott, másrészt annyira nincs senkim. Voltam már hétvégi buliba szaktársakkal, de ott se voltam jóba senkivel közülük és kb semmiről nem tudtam velük beszélgetni, szimpatikusak se voltak különösebben, úgyhogy eljöttem.
Értsd meg, nem tudok velük beszélgetni, mert egyrészt mindig csoportokban járnak és nem fogok közéjük vetődni egy-egy beszélgetés közben, másrészt nem is nagyon láttam olyat, akivel szívesen barátkoznék. Van 1 lány, akivel néha szoktam beszélgetni, kb minden 3 hónapban egyszer és akkor sokat mondok. De állandóan egyedül vagyok ott és nincs is kedvem senkihez, mert úgy utálok ott lenni. A várost, a helyet utálom magát és minden perc egy kín ott. Én Budapesten képzelem el az életem, és ott akarom tölteni a fiatalkoromat. Szeretném, ha a fiatal éveim jók lennének, és erre Debrecenben nem látok semmi esélyt, mert eddig csak a szar volt ott, állandó rossz érzésem volt a helytől, a helyzettől, a bezártságtól, a magánytól és attól hogy teljesen meg kellett szakítanom a pesti jó életemet. Egyszerűen lehet nem is akarok Debrecenben barátokat, azon a helyen nem akarok semmit, úgy utálom magát vidéket és mindent, ami nem Pest. Semmi élet nincs Debrecenben, ráadásul a város méretének köszönhetően rohadt sokat kell utazni városon belül is, busszal legalább 45-50 perc minden, mégis azt az érzetet kelti a város, hogy kicsi. Gyűlölöm a helyet és sírnom kell minden nap , hogy így telnek el az egyetmista éveim és hogy teljesen 0 lett a szociális életem.
És köszönöm, de tényleg voltam már debreceni bulikban is, de egyszerűen más, mint Pesten és én nem éreztem magam jól egy egy ilyen bulin..
Nem tudom mit kéne tennem, de pokol lett az életem ettől a helytől, és életem legrosszabb döntése volt leköltöznöm vidékre. Csak az egyetem miatt választottam ezt a helyet, de kár volt
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!