Ha sosem tudtam kiállni magamért és ezt mindig mindenhol megérzik, mit tehetek? (bővebben lent)

Sajnos már a harmincas éveim vége felé járok és még mindig "nem tanultam meg kiállni gagamért". Fő félelmem, hogy egy társaságban nyilvánosan valaki ement hangon beszél velem, dehonesztáló megjegyzéseket tesz rám bármivel kapcsolatban. Például valami sikerült neki az életben és milyen szánalmas hogy nekem nem, meg a X szakma után az Y szakmát miért végeztem el, hogy függ össze a kettő, szánalmas... Vannak "komolyabb dolgok" is amivel piszkálnak. Olyan társaságban, ahol senkit sem ismerek, ott is megtalálnak a piszkálódók. Nagyon zárkózott vagyok, nem igazán merek kommunikálni és sajnos ez ebből is adódik (fő félelmem, hogy "valakinek valami majd nem fog tetszeni velem kapcsolatban és ennek ordenáré módon hangot is ad). Ha ilyen szituációba kerülök, nem reagálok semmit, mert úgy érzem: "szinte megbénulok". Utólag pedig jön a kellemetlen, kínzó érzés: "miért nem védtem meg magamat". Valamint: "a többiek mit gondolnak most rólam?" Hajlamos vagyok társas helyzeteket elkerülni, ha tudom, hogy "bizonyos emberek ott lesznek", meg egyáltalán, alapból félek társaságba menni, de egyedül is rossz.

Félek: "mikor jön egy újabb szituáció amikor nem tudom magam megvédeni", Több mint 27 évre visszamenőleg napi szinten jönnek vissza a "kellemetlen szituációk" nyomasztó emlékei.

Szakemberek nem segítettek eddig, a témában népszerű "sziklaszilárd önbecsülés" című könyv és a "lesz...s kifinomult művészete" írás sem. Nem tudom, mit lehetne tenni, úgy tűnik, a gondolat elterelése, a figyelem lekötése sem segít.

Tudom, hogy nincs univerzális megoldás, mert mindenkinek magának kell kikísérleteznie a dolgot, de mégis lehet valami, ami miatt nem leszek többet érdekes a piszkálódók számára. Tudom, hogy sokszor lelki problémáik enyhítése érdekében keresnek valakit a piszkálódók, de inkább "nem én szeretnék az a valaki lenni"...

Mit lehetne tenni?