Miért vagyok egy szerencsétlen csődtömeg születésem óta? Miért kisér a szerencsétlenség?

Az egész életem egy kínszenvedés. Születésemtől a jelenig (24/N). Először is apám vert minket, erőszakoskodott, nem volt pénz így nem volt nagyon mit enni, rágógumikat ettem amikor már annyira éhes voltam 8-10 évesen. Általánosban a stressztől ami otthon volt egész nap sírtam, hogy nem akarok hazamenni és 6.os koromig napi szinten bepisiltem. Szóval mindenki utált, cikizett, nem voltak barátaim. Akik annak is játszották magukat csak megbántottak.

Jött egy új ,,apa,, a képbe aki pedofil, próbált molesztálni, fogdosni, meglesett... szerencsére semmi nem történt. Hála a sok rágónak 16 évesen 1 óra választott el a haláltól egy életmentő bélműtét kellett mert el volt rákosodva egy hatalmas terület. Kiestem a tanulásból a fél évig kórházban töltött idő miatt. Nem tudtam egyetemre menni.

Elmentem dolgozni, otthagytam, mert az eredeti apám rokonai voltak vezető pozícióban és minden nap sírásig fenyegettek és dolgoztattak. Azóta máshol dolgozom, havi keresetem nagyon kevés, egyedül ebből nem élnék meg. Továbbra is elviselem a piszkálódást és nyaggatást itthon. Belekezdtem egy olyan dologba ami jövedelmező és szeretem is csinálni. Viszont a konkurenciák elintézték, hogy abba kellett hagynom. Olyan dolgokat terjesztettek rólam ami messziről sem igaz (drogozok, csalok és hazudok, átverem a vevőket) és sajnos ezt publikusan a közösségi médiában is megtették. Eljásztották, hogy ők már vásároltak tőlem és, hogy mennyire csalódtak stb. Szóval ha valaki rákeres a nevemre vagy a cég névre csak ezeket találja meg.

Egészségem pedig egyre romlik. 24 évesen minden ízületem úgy ropog, hogy nem tudok rendesen mozogni. Szemem egyre jobban romlik, ami 1 éve még tökéletes volt most már 1/4 olyan jó látás.

A legrosszabb pedig, hogy bármibe fogok csak az ellenség talál meg és eltipornak. Szívem szerint egész nap csak az ágyban aludnák mert akkor nem ér rossz dolog.

Barátaim nincsennek, pasim nem volt még soha. Félek a férfiaktól azért amit apám csinált/csinál velem. Nem számíthatok senkire, de az életem meg rohamosan halad előre én pedig szenvedek itt... legfőbbképpen, hogy napi szinten azt hallgatom, hogy miért lakok még itthon. Menjek el...

Mit tegyek?