Mi kell ahhoz, hogy megjöjjön? Milyen ásványi anyagok, vitaminok, táplálék?

Érdekes módon nem vagyok sem elhízva, sem kórosan sovány. Talán mert a testemhez képest viszonylag nagyok a melleim. Elhízva nem vagyok, kicsinek igencsak dundi voltam, pufók, meg is lepnek a gyerekkori képeim, hasam mindig volt, talán a melleim is azért nőttek meg ennyire, mert annyira mindenevő voltam, hogy inkább mennyiségi, mint minőségi. Mondtam szerencsém, hogy anyukám mindig azt mondta, hogy azt eszem és annyit, amennyit csak akarok, ha heti 2-3 alkalommal rendszeresen sportolok. Ezzel azóta is egyetértek, mégsem mindig jutok hozzá sajnos. Az egész mit nem eszem téma a cukorral kezdődött, és amikor azt elhagytam, teljesen eltűnt a hasam, pedig nem sportoltam többet. Akkor a mellemből is fogytam kicsit és amikor hozzá jött a tej- és gluténmentes termékek kizárása is, akkor volt olyan alkalom, hogy feltűnt a tükörben, hogy a mellkasomon néhány mozdulatnál félelmetesen látszanak az erek vagy csontok, meg az arcom is elvékonyodott, akkor meg is ijedtem, hogy tán túl sovány lennék, de felmerült bennem az is, hogy tán izom az és egyáltalán az, hogy felnövök és már nem kislányosan dundi az arcom, hanem felnőttesebb, érettebb, de azért az is felmerült bennem, pláne h egyesek, akikkel nem naponta találkoztam, hogy mi történt, baj van-e, hogy úgy nagyon megváltoztam. Meglepett és nem értettem, mert nem történt semmi azon kívül, hogy elhagytam a cukrot meg akkor már tán ezt-azt is még, mondtam is, hogy mi, lefogytam tán? Mire mondták többen is egymástól függetlenül, hogy igen, nagyon. Mérlegem régóta nincs, szándékosan, de mindenféle orvosi vizsgálatokból emlékszem, hogy amúgy kb. 160-163 cm magas (alacsony) vagyok és amúgy 55 kg a "versenysúlyom" úgymond, amit megszoktam még akkor, amikor még volt mérlegem, mielőtt elkezdtem volna mi mindent nem fogyasztani, ehhez orvosi vizsgálatokon mindig több volt, ami mindig meg is lepett engem nagyon, hogy hogy lehet olyan sok, néha akár 65 kg is, annál több ruhában (!) szerintem sosem volt. És fontos hozzátennem, hogy soha nem fogyókúráztam (vagy max. olyan rövid ideig kiskamasz koromban, hogy az tényleg nem is releváns, mert megint csak anyukám nagyon figyelt rám szerencsére, és bár tényleg, mások szerint is az átlagosnál sokkal dundibb voltam, pufi, pufók, dagiztak is a fiúk az iskolában, naná, anyukám olyan csípőből pattant mindig minden saját testem ellen szóló szavaim ellen pont az ellenkezőjét mondani, és ha észrevette, hogy kevesebbet ennék az átlagosnál, rögtön rám szólt, hogy remélem, nem fogyókúrázol, pedig tényleg akartam, hogy ne piszkáljanak az iskolában, hogy kövér meg dagadt vagyok, és erre mondta mindig, hogy egyél annyit, amennyit jól esik, sportolj rendszeresen és úgy vagy szép, ahogy vagy. Emlékszem, hogy mennyit vitatkoztam vele erről, hogy nem, én kövér vagyok és senki sem fog szeretni és sosem lesz fiúm, mire mindig mondta, hogy nem vagy kövér, csak nem vagy balerina alkat, jó húsban vagy és úgy vagy szép, ahogy vagy. Azaz csírájában fojtott el minden fogyókúrás próbálkozásomat vagy önbizalom romboló önostorozásomat a testképem ellen, amiért olyan iszonyatosan hálás vagyok neki a mai napig is, mert tudom, hogy milyen különleges figyelem kell ehhez. Mindig vitatkoztam vele ezen, hogy nem is igaz és te csak azért mondod ezt, mert az anyukám vagy és ezt kell mondanod, de a tükör mást mond. Erre is mindig azt mondta, hogy majd meglátod, hogy lesz, aki szeret, és erre is mindig ellentmondtam neki, pedig végül is igaza volt: tényleg szinte mindig volt mellettem valaki, aki a szüleim helyett szeretett nagyon és most is van, szerencsére, aki most elkapott engem, hogy mit pityergek a telefonom fölött, mi történt, úristen, mire mondtam neki, hogy nem történt semmi, csak mondja meg, hogy szeret-e, persze. És túl kövér vagyok? Nem. Itt van egy kis pocika, de kövér nem vagy, mondta. Akkor túl sovány vagyok? Nem, mi van veled? Hát ez, hogy eszembe jutott az az őszinte páni félelem, amit tényleg akkor, kiskamasz koromban éreztem, hogy nem leszek szeretve és ez milyen félelmetes, úristen, tessék, megint sírok igazi krokodil könnyeket, hogy leírom, annyira valós félelem ez, nem szeretve lenni, de honnan jött egyáltalán akkor az ötletem, hogy ez előfordulhat? A testemre kapott negatív szavaktól az iskolában! Milyen fontosak ezek a könnyek, amelyek tán nem is csak a saját halálfélelmem könnyei, hanem mindazon lányoké, de fiúké és bármilyen nemi identitású, sőt, bármilyen élőlény, akinek az anyukája nem harcolt minden erejével a negatív szavak ellen és bántják magukat vagy sanyargatják magukat, mert az ő anyukájuk nem volt akkora harcos, mint az én anyukám, aki persze azért lett ekkora harcos, mert az ő anyukája, az én biológiai nagymamám sem volt akkora harcos anya az én anyukám tökéletes testéhez, de ez már az ő története. A kedves meg amikor azt mondta, hogy a szeretetemnek amúgy sincs köze a testedhez, te nem a tested vagy, azzal együtt, hogy csodálatos tested van, akkor neki is megmondtam, hogy helyes, pontosan ezt kell mondania neki, mint főállású szeretőnek, ahogy anyukámnak meg akkor is azt kellett mondania, ha akkor nem is hittem neki!), viszont amikor elkezdtem cukrot nem fogyasztani, és még egyszer: nem azért, hogy lefogyjak, de mégis lefogytam, nagyon, ami csak egy a cukor számtalan káros hatása mellett, ergo a fogyás csak egy pozitív következménye lett a cukor kihagyásának.

Szóval az emberem szerint sem vagyok sem túl kövér, túl sovány meg pláne nem, sőt, egyszer-kétszer azt is mondta már, hogy szerinte nem is nagy a hasam, csak lusta, azaz nem húzom be, mert ha behúzom a hasam, akkor nincs is hasam, tényleg.

Terápiás kérdésfelvetés és válasz a válaszra, hiszen ezeket a könnyeket ki kellett sírnom, azzal együtt, hogy a szeretetnélküliség félelmének meg sem kéne senki fejében születni, hiszen mindenkinek úgy van szüksége szeretetre, mint levegőre, vízre, ételre, napsütésre.

Köszönöm, hogy ezt megírhattam ide.

Nem éheztetem magam! Csak nem fordítok kellő figyelmet arra, hogy teljesértékű legyen a táplálkozásom.

És mivel nincs mérlegem, nem tudom, hány kg vagyok, de tán beugrom vmikor a rendelőbe egy mérésre