Milyen az abortusz?

14 évesen ezt ugye csak kíváncsiság miatt kérdezed?

Egyébként gondolom, olyan, mint egy műtét. Szerencsére nem volt még részem benne, és terveim szerint nem is lesz, mert rendesen védekezek.

20L

(pàr napja történt)

Bemész reggel és ha még nem szültél vagy nem volt abortuszod felhelyeznek egy tàgítót azaz laminàriàt.Előtte persze megvizsgàlnak ultrahang rendes nőgyógyàszati vizsgàlat...Aztan felhelyezik ezt a tàgítót ami igen nagyon fàjdalmas először feszítő érzés aztàn egy elég erős szùró érzés és erős görcs és aztàn amikor felhelyezik mégegyszer ugyan ez...Nekem nagyon fàjt de az orvos és az àpoló nő is nagyon aranyos volt.Én a felhelyezés utàn nagyon szédültem úgy toltak vissza a szobàmba...Aztan két és fel oraig csak feküdni szabad,ami szörnyű de legalàbb nem fàj.Műtér előtt adtak egy nyugtatót és nem sokkal később màr vittek is a műtőbe..Ott elaltattak és semmi fàjdalom utàna sem minimàlis vérzés csak.Este mar johettem is haza.

Én személy szerint nem birom a fàjdalmat de ez tényleg nem volt vészes.Nekem lelkileg jobban fàj még most is.De én 18 éves vagyok.

Mindenkinek sajàt döntése ezért senki nem bànthat senkit..Remélem picit segítettem,sok sikert!

18 éves koromban rájöttem, hogy terhes vagyok az első szexuális partneremtől. A reggeli hányinger volt az első árulkodó jele annak, hogy a testem változóban van, és egy új élet növekedik bennem. Ahogy a WC-kagyló fölé tartottam a fejem, megállíthatatlanul zokogtam; rájöttem, hogy az életem soha sem lesz már a régi. Elborított a félelem- és szégyenérzet, és tudtam, hogy segítségre van szükségem.

Mikor elmondtam a hírt a baba apjának, azonnal szakított velem.

Elhagyatottnak és magányosnak éreztem magamat. Elsőéves voltam a főiskolán, és mindenki azt mondta, tönkretenném az életemet és a jövőbeli karrieremet azzal, ha kimaradnék az iskolából, hogy gyereket szüljek. Az egyetlen elfogadható választásnak az abortusz tűnt. Szégyelltem, hogy terhes vagyok és egyedülálló, így azt gondoltam, hogy az abortusz majd megoldja a problémámat.

Nyomás alatt voltam, hogy minél gyorsabban megcsináltassam az abortuszt, mivel már nagyon közel voltam a 12 hetes határidőhöz. Nem volt időm, hogy további lehetőségeket gondoljak át. Ha megcsináltatom az abortuszt, senkinek sem kell tudnia arról, hogy terhes voltam - gondoltam, és így a családomat is megmenthetem a szégyentől.

Azt mondták nekem, hogy könnyedén elfelejtkezem majd az abortuszról, és élhetem tovább az életemet bármilyen következmény nélkül. „Még csak be sem kell vallanod, hogy valaha terhes voltál” - szólt a tanácsuk. Elhittem azt a hazugságot, hogy a magzat csak egy darab papír zsebkendő, amit el lehet dobni.

De nem tudtam elfelejteni. A randijaimon az első dolog, amit feltártam, az abortuszom volt, mert nagyon féltem attól, hogy visszautasítanak. Évekig abortusz-párti voltam, mert úgy éreztem, hogy igazolnom kell a saját tettemet. Krónikus depressziótól szenvedtem, elmegyógyintézetbe kerültem egy időre idegösszeomlással, az attól való félelem miatt, hogy soha nem lehet majd gyerekem. Úgy éreztem, mintha lassított felvételként pörögne az életem, mert az egykor éles elmém olyan homályos lett. Két évbe telt, míg újra képes lettem normálisan gondolkozni, és reagálni.

Az abortusz-eset depresszióba taszított és összezavart. Később rájöttem, hogy a 12 hetes magzatomnak dobogó szíve, és teljesen kifejlődött kezei és lábai voltak. A gyermekem nem holmi meghatározhatatlan papírdarab volt. Bárcsak láthattam volna egyetlen képet is a magzati fejlődésről, akkor biztos nem választottam volna az abortuszt. Becsapottnak és megcsaltnak éreztem magam.

Akarom, hogy Amerika tudja, hogy az abortusz fájdalmat okoz a nőknek. A nők arra teremtettek, hogy szeressék és gondozzák a gyermekeiket, nem pedig arra, hogy kitépjék a méhükből, és eldobják őket. Van egy „áramszünet” minden nő szívében és elméjében, mikor abortuszra szánja el magát. Bár próbálja elfelejteni az abortuszt és elfojtani az emlékeket, végül szemben találja magát a ténnyel, hogy az abortusszal meg lett csonkítva a saját gyermeke. Én ezt 21 évig tagadtam. Megállíthatatlanul, a lelkem mélyéből sírtam három napig, mikor végül szembesültem az igazsággal.

Jelenleg két olyan telefonszámunk van, amin a nap 24 órájában kaphatsz segítséget. Úgy értem: VALÓDI SEGÍTSÉGET. Munkatársaink szívesen segítenek teljesen térítésmentesen.

Budapesten és vonzáskörzetében: 06 70 225 25 25 (Budapesti Válságterhességi Tanácsadó Központ)

Dél-Dunántúlon és vonzáskörzetében: 06 30 40 99 300 (Áldott Teher Alapítvány)

(Nem ingyenes számok, de ha ránkcsörögsz vagy írsz SMS-t, akkor visszahívunk.)