Hogy lehet valakinek ennyire sok, bő vérzése?

15 éves vagyok és nagy gondjaim vannak a menstruációmmal. Itt nem az a tipikus tini probléma, hogy ok nélkül nyávogok, mert "Jaj megjött!" .Már 2 évvel ezelőtt megjött és azóta szenvedek vele, most már elegem van. Az egyik, hogy már 2 éve folyamatosan csúszkál, hol előbbre, hol későbbre, nem tudom kiszámolni. Már nyaralásra is esett, mert előtte való 2 hónapban ugyanúgy jött meg, de pont a nyaralás hónapjában csúszott, nem is keveset. A másik, a sokkal nagyobb probléma, hogy olyan bő a vérzésem, hogy olyankor nem tudok rendes életet élni. Ha nem cserélem iskolában minden tanítási óra után, azonnal átüt, de annyira, mintha nem is raktam volna be betétet. Otthon is óránként kell cserélni, különben mindent összevérzek. Nem tudok ilyenkor semmit sem csinálni, még egy filmet se tudok úgy végig nézni, hogy közben minimum 1-szer ne kellejen WC-re menni. Otthon ez nem nagy gond, kivéve mikor vendégek vannak. Nem tudok velük leülni beszélgetni, mert folyamatosan "jaj elnézést, ki kell mennem a mosdóba" . Ha megvan nem tudom elhívni magamhoz a barátnőimet, mert nem tudnánk semmit csinálni úgy, hogy nekem ne üssön át. Az a másik, hogy ha engem meghív magához ilyenkor valaki, akkor ilyen-olyan okokkal le kell mondanom, mert csak szenvednék és valószínűleg baleset is lenne. Még egy rendes kutyasétáltatást se tudok ilyenkor végig csinálni, különben full véres nadrággal mászkálnék az utcán. Egy menstruáció alkalmával akár 50 betétet is elhasználok, ha iskolában vagyok olyankor akkor többet is. Éjszaka elkerülhetetlen, hogy minden véres legyen. Semmilyen programot nem tudok ilyenkor szervezni. Se egy csajos nap, se egy séta a városban, se egy kis biciklizés. Nálam ilyenkor teljesen megáll az élet. Arról ne is beszéljünk, hogy 7-8 napig tart, plusz 2-3 ilyen barna utóakármi. Ebből kb 3-4 nap az ilyen nagyon erős és az 5. nap után mondom, hogy már elviselhető, és kitudok mozdulni az utcára. Egész hónapban tiszta stresszes vagyok, hogy megint mikor fog megjönni. Ja és borzasztóan görcsöl ilyenkor a hasam, sőt még a hátam is fáj ilyenkor. Értem én, hogy hormonok, meg genetika meg ilyenek, de én ezt nem bírom, komolyan elmegy az életkedvem ilyenkor, és legszívesebben csak egész nap az ágyban bömbölnék, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Ha arra gondolok, hogy úgy kell iskolába mennem, hogy megvan, azonnal elfog a pánik és síró görcsöt kapok. Ilyenkor összeveszek mindenkivel, én így nem tudom élni az életem :( . Anyának mondtam, azt mondta ha 18 leszek, akkor íratunk majd fel fogamzásgátló, ami rendezni fogja, de én 3 évig még nem bírom, plusz azt sem szedhetem az örökké valóságig, ha gyereket is akarok. Meg én félek ilyen erős hormonkészítményt szedni :( .