Miért szeretnék anorexiás lenni? Vagy már az lennék?

Semmi nem azzal kezdődött, hogy húú, most anorexiás akarok lenni. Csak szép vékony, hogy tetszek annak a fiúnak, aki nekem hónapok óta tetszett. Úgy kezdődött, hogy csak eleinte tornáztam itthon, majd amikor sikerült lefogynom 47 kg-ra, akkor újra elkezdtem enni, és 1hónapig tudtam tartani a súlyomat, majd megint visszahíztam.162 cm vagyok. Az egyik ilyen visszahízás után volt az, hogy a próbán ketten ültünk az asztalon, én a sarokban, ám nekem jelenetem volt, így ki kellett onnan jönnöm, majd mikor visszaakartam menni, akkor azt mondta: ej, de széles vagy te! Persze ugratott, ám nem tudhatta, hogy nekem a súlyom nagyon kínos kérdés. Így áprilistól kezdve kemény fogyóba kezdtem, és mostanra elértem a 43 kg-ot, ám nem akarok megállni 40 kg-ig. Igaz, már egy hónapja van barátom (nem az a srác, aki annó ugratott) és neki így is, úgy is tetszek, de én még mindig fogyni akarok, nem érzem jól magamat a bőrömben 48 kg-san. Enni eszek, nem csinálom azt, hogy napokig semmi, max.1 napot hagyok ki, akkor is csak gyümölcs, kávé-t iszok max. A hasam már jól néz ki, de 48 kg-san undorító volt, legszívesebben az egészet levágtam volna. Gyakran volt az, hogy tükör előtt ütögettem, és azt kívántam, bárcsak eltűnne onnan. Kérdezem magamtól, jól csinálom-e ezt? Fiúk terén mindig is félős voltam, vagyok, éppen emiatt, mert ronda a testem. Utálom magam. Nem tudom, a fiúknak mi tetszik? Egyik haverom azt mondta még régebben, hogy így is alig lát, nehogy foggyak, de én fogyni akarok.