Mi az a szivárványhártya?

[link]

A szivárványhártya és a szembogár

A szem középső burkának szabad szemmel is jól látható része a szivárványhártya (latinul iris). Színét kizárólag a benne lévő pigment mennyisége, nem minősége dönti el. Ha az iris kötőszövetes rétegében sok pigment található, sötétbarna lesz a szem, ha pigmenttartalma kevesebb, kék vagy zöld szemet látunk. A nagyon kevés pigmenttel rendelkező, vagy pigmenthiányos emberek (albinók) szivárványhártyája rózsaszínű, mert pigment híján átlátszanak az azt átszövő vérerek. A szivárványhártya közepén lévő nyílás a szembogár. Latin neve pupilla, ami annyit tesz, "babácska". Ez a kedves becézés arra a jelenségre utal, hogyha közelről valakinek a szemébe nézünk, saját, kicsiny tükörképünket látjuk annak fekete szembogarában. A pupilla nagyságát, vagyis a rajta keresztül bejutó fény mennyiségét finom izomzata szabályozza. Működése a fényképezőgép blendéjéhez hasonló. Erős napsütésben szembogarunk beszűkül, szürkületben pedig kitágul, hogy az ideghártyára mindig megfelelő mennyiségű fény jusson. A vakító fény ellen gyorsan kell védekezni, ezért a pupilla zárását végző izmok gyorsabban reagálnak, és jóval erősebbek, mint a nyitásért felelősek. A blende mozgékonysága kortól is függ. A kisgyermek pupillája gyorsabban és nagyobbra tágul, mint az idős emberé. Ez a "tágra nyílt" tekintet hozzátartozik a gyermekarc bájához.