Csoki/chips imádók, ti hogy tudtatok lemondani ezekről?

Ha nem eszed 2-3 hétig, és közben olyan dolgokat eszel, ami nem engedi a vércukrodat ugrálni, nem fogod ezeket kívánni annyira.

Én pl. nem is emlékszem, mikor ettem utoljára ilyesmit, pedig szeretem, talán tavaly? Egyszerű: NE vedd meg :) Én sem veszem meg, így nincs otthon soha.

Sehogy. Nincs bajom a cukormentes csokival :) Soha nem ettem nagy mennyiségben a csokit, ahhoz túl tömény és kielégítő is, az életmódváltásom után pedig visszaesett a mennyiség (először durván, aztán fokozatosabban csökkent le). Nagyon édesszájú vagyok, ezen belül kakaóimádó, napi 10 gramm házi csoki azért befigyel. Szénhidrátszegényen eszem, a brutál szénhidrátszegény időszakaimban volt a legkönnyebb (de van, akinek akkor a legnehezebb), de ma már szénhidrátdúsabb napjaimon is alig eszem csokit, megszoktam, hogy kevés is elég.

Volt idő, amikor egyáltalán nem ettem csokit, talán édességet sem, de visszajött a vágy. Amit igazán szeretek, arról nem szokom le.

A chips az más. Abból sem eszem boltit, akárcsak csokiból, viszont pár évre elhagytam a krumplit. Jól ment, de aztán újult erővel tért vissza a sültkrumplivágy (kifejezetten a chips típust kedvelem, ami humorosan ropog, más krumplis étel már kevéssé érdekel, azokról eléggé leszoktam).

Mivel semmi bajom a krumplival, csak a fogyásomat vágja tönkre garantáltan s nagy mennyiségben nem esik jól (2 fritőznyi még okés, pláne nem mindennap), ha nagyritkán kedvem támad rá, eszem. Aztán hónapokig nem, de ez rövidebb idő lenne, ha nem alkalmaznék krumplilisztes rántottákat. 10 gramm krumpliliszt kielégíti a krumpliízvágyamat, a ropogósság élvezetrére pedig kismillió más ételem van.

Úgyhogy ezekkel nincs baj. A tk kenyér és a gyümölcsök, azokkal vívok eléggé vesztes csatákat, de azért próbálom menteni a menthetőt.

De ha neked tényleg problémák a fentiek, a kemény elhatározás is csodákra képes. Főleg, ha nem kell sokat fogynod. S ha neked OK a gyümölcs, ami rendben van, hogy nem csoki és nem pótolja, de mégis félig-meddig édesség, adott esetben csökkentheti a csokifogyasztást. Plusz remekül megy a csokihoz, bár ez lehet, hogy veszélyes terep. Én csokis banánt eszem mindennap, kontrolláltan kicsi mennyiségben. A meggy is remek így, sőt, még jobb (leszámítva, hogy imádom a banánt). Pálcikára tűzve belemártom a fagyasztott meggyet a folyékony csokiba, ami elég folyékony állapotban csak igen vékonyan burkolja be... Várok s nézem, hogy a fényes csoki mattá válik, ahogy ráfagy s ropogóssá válik... S megeszem. Az 5. szem után már megunom és abbahagyom s percekig elvoltam minimális kalóriában. Egy tábla csokit kibontani egészen más műfaj, na az nyilván eszedbe se jusson, kivéve, ha van veled valaki, aki azonnal megeszi az összeset 1-2 kockán kívül.

Én már olyan penge vagyok, hogy képes vagyok bontott csoki mellett élni, de ez eltartott egy darabig.

Én is nagyjából ismételni tudom az előzőeket.

1. Nem veszek (bár sajnos néha kapunk csokit). Chips akkor fordul elő nálunk, ha vendégség van, de akkor szerencsére csak pár falat jut nekem :)

2. Kerülöm a cukros ételeket. Minél kevesebb cukrot, finomított/gyorsan felszívódó szénhidrátot eszem, annál kevésbé hiányzik a csoki. Napi 100-150 g lassú ch-val már elég jól megy nélküle.

3. Készítek magamnak cukormentes házi csokit, de ez elég ritkán van, mert nincs kedvem annyit vesződni vele. Inkább iszom egy kávét vagy teát :)

4. A férjem néha vesz tömény étcsokit, de abból általában elég nekem 1 kocka.

Most éppen több tábla csoki van felhalmozva nálunk, a gyerekek kapták, de szigorúan beosztjuk. Kiadós ebéd ill. vacsora után ér enni 1-2 kockát. Ha nem a gyerekeké lenne, azt hiszem, már elajándékoztam volna.

Egyébként megfigyeltem, hogy ha 1-2 kocka csoki után iszok egy kis vizet vagy mást, kimegy az íze a számból, és nem érzek késztetést, hogy azonnal felfaljak egy egész táblát...

Szokták mondani, hogy "a kényszer nagy úr". Én betegség miatt váltottam egészségesebb életmódra, és nem hirtelen, hanem fokozatosan. Nem előre eltervezve még ezt sem, hogy pl. "ma még egy tábla csoki, de holnaptól már csak fél", vagy "jövő héttől nincs üdítőzés", hanem kis lépésekben, ahogy jól esett - és egyre kevésbé kívántam ezeket, így jóformán semmilyen erőlködés vagy szenvedés nem volt. Persze néhányszor "elestem", mondjuk jól becsokiztam, amikor kaptam ajándékba egy csomót - de ezek nem végleges esések, és igazából nem is esett jól maga a csoki. Geil, túl édes, túl tömény.

Jelenleg napi 2-4 kocka ét- vagy paleocsokit eszem általában; most is van itthon vagy öt egész tábla, de egyszerűen nincs késztetésem a bezabálásra, ezzel is csak egy alkalommal sikerült elhasalnom bő fél év alatt.

Szóval kell a motiváció (neked a fogyás az), kell a tudás (itt is írtak a biológiai háttérről, a vércukorszint hirtelen megemelkedése vs kiegyensúlyozott szint), és nem kell elkeseredni vagy feladni, ha egy-egy nap nem sikerül jól.