Ti melyiket ítélitek el jobban?

Szia!

Nekem volt részem mindkettőben sajnos.

Én mindig azt mondtam, inkább üssenek meg, mert az elmúlik, begyógyul, de a lelki sebeket akár egy Életen át hordozom, és belülről emészt fel.

Úgyhogy én a verbális, szóbeli, lelki terrort tartom rosszabbnak, károsabbnak.

Persze ettől független mindkettőt elítélem.

Ne fizikai bántalmazás legyen az utolsó - vagy bármilyen - érv egy vitában. Ugyanakkor a hosszadalmas lelki terror láthatatlan sebeket okoz, ami későbbiekben nyilvánulhat meg testi tünetekben is.

Eléggé ritka az, ha valakit "csak" fizikailag bántalmaznak. A kettő általában együtt jelentkezik, vagy kitartó szóbeli bántalmazás tud még fizikaival "kiegészülni" egy idő után. Gyerekkori bántalmazásnál a szóbelinek hajmeresztően erős hatása van, gyakorlatilag a fiatalkori öngyilkosságok tetemes hányada köszönhető ennek. És itt nem kell nagy dolgokra gondolni, trágárságra, verbális agresszióra, mert már az is bőven bántalmazás, hogy soha nem adnak pozitív visszajelzést egy fiatalnak. Minden, amit csinál az természetes, elvárandó, örüljön hogy él. A gyermekkori szóbeli bántalmazás hatása mély, zsigeri, olyannyira, hogy felnőttkorban az ember az eredményét könnyen hiszi "személyiségvonásnak", azaz egy veleszületett tulajdonságának, legyen az visszahúzódás, kapcsolatteremtési vagy kapcsolódási nehézség, önértékelési deficit. Holott nem az, hanem a gyerekkori környezet hozzáállásának, kommunikációjának az eredménye.

Bántalmazó párkapcsolatokban pedig sokszor pont azért nem tud lépni a bántalmazott fél, mert a fizikai bántalmazással párhuzamosan a bántalmazó már úgy megdolgozta az áldozatát verbálisan is, ami gyakorlatilag egy agymosással egyenlő. Letörik a másik önbizalmát, levágják a kapcsolatairól, elhitetik vele, hogy önmagában életképtelen, selejt, a bántalmazóra szorul. Tehát a verbális bántalmazás képes arra, hogy felülírva az ember életösztönét, megakadályozza az áldozat szökését is. Nem azért nem menekül az áldozat, mert még nem verik eléggé!

Úgyhogy én mindenképp a verbális bántalmazásra szavazok, mint súlyosabb és maradandóbb sérülést okozóra. Gondolj bele, hogy fizikai bántalmazás hatására azért van egy tekintélyes esélyed arra, hogy ne szerezz maradandó egészségkárosodást, míg a verbális bántalmazás (különösen a gyerekkori) egy elcseszett felnőttkorra determinál, amit évek, évtizedek önismereti munkája lehet kijavítani, de akinek erre lehetősége nem lesz, az gyakorlatilag az egész életét korlátozottan éli le, frusztrációkkal, életvezetési nehézségekkel, bizalmatlansággal, egy csomó romboló érzéssel. Öröm az ürömben, hogy ezek tényleg kioldhatók profi terapeuta segítségével és elkötelezett önismereti munkával, míg egy esetleges életre szóló fizikai sérülés az megmarad.