Illetlen dolog könyvben aláhúzni vagy kiemelni?

Szia!

Ahogy írtad, a könyvtől függ. Ha ez egy tankönyv, vagy hasonló, akkor ez szükséges lehet, mint írtad is, hogy a jobb szövegértés, integrálás, asszimilálás folyamatában segít. Ilyenkor akár még apró megjegyzéseket is írhatnak, az aláhúzott / kiemelt szövegek jobb befogadásához.

Mondom ezt úgy, hogy ellenzem a könyvek bármilyen rongálását, beleértve azt is, ha valaki csak szamárfüllel behajtja alul, vagy felül a könyv lapját, mert nincs semmilyen könyvjelzője, ami bármi papír lehetne.

A könyv egy darab papír, nem több és nem kevesebb.

Nincs olyan, hogy "illetlen dolog" ezt vagy amazt csinálni vele. (Feltéve természetesen, hogy nem valaki másé a könyv, nem is könyvtári, stb. De ott sem a "könyvsége" miatt illetlen.)

Valahogy kialakult ez "a könyv az szentség" nézet, talán a korvinák idején, vagy amikor egy-egy paraszti családnak generációkon keresztül csak egy darab könyve volt (a biblia). Azokat nyilván minél tovább meg kellett őrizni. De egy mai könyvet már a kiadója sem szokott olyan kivitelben a piacra dobni, hogy az generációkat kiszolgáljon, sokszor egyetlen, mégoly kíméletes elolvasás hatására is lapjaira hullik.

A könyv elsődleges funkciója, hogy gondolatokat kapjunk tőle. Ha ez a dolog neked úgy hatékonyabb, hogy aláhúzgálod, vagy a margón bejelölöd, amit fontosnak érzel belőle, esetleg egy-egy résznél a lap aljára leírod az oda illő címszavakat, akkor tedd azt! Amikor én erre rászoktam, onnantól csak ötösökre vizsgáztam az egyetemen.

Ezen nem fogok veled vitatkozni, mert sok minden máson kívül az élet értelmének prezentálásához sem értek, csak azt szeretném jelezni, hogy a fenti gondolatmenetem lényege az volt, hogy a "könyv nem csak papír, hanem valamiféle szentség" elv onnan eredhet, hogy sok helyen, sokáig a Biblia volt "A Könyv"; és amikor aztán lett "Másik Könyv" is, akkor azt is azzal megegyező tisztelettel kezelték.

És nyilván, amíg a (szakrális) tudás tartós megőrzésének egyetlen lehetséges tárgya a könyv (Biblia) volt, addig logikus, hogy a kettő (a tudás és a könyv) tisztelete összeforrt.

Ma már a könyv (általában, nem konkrétan a Biblia) nem "szentség", a benne foglalt gondolat (vagy ha akarod, nevezhetjük akár tudásnak) az persze lehet az, de emiatt még nem kell babonásan tisztelni magát a papírt (az adathordozót).

Szerintem.