Miért van ez . Szerinted jól írom?

A beszéd és a beszéd hallgatása tudattalan folyamat. Az írás és az olvasás viszont félig tudatos, de mindenképpen tanult folyamat. Ha valaki megtanult helyesen írni, akkor a helyesen írt szöveg olvasására nem kell koncentrálnia. A szavak mögötti gondolatokra tud koncentrálni, nem a szavak, írásjelek formájára. Ha viszont az olvasott szöveg hibákat, szokatlan formákat tartalmaz, az kizökkenti az embert az olvasásból. Az olvasás tudatossá válik, az ember nem a szöveg mögötti gondolatokra koncentrál, hanem magára a jelre, aminek csak hordoznia kellene a gondolatot. Arra koncentrál, hogy mégis mi a fenét akar jelenteni az adott, rosszul leírt szó. Röviden: a helyesen írt szöveg könnyen és gyorsan olvasható, a helyesírási, fogalmazási hibától hemzsegő szöveg nehezen, lassan olvasható. Ezért van helyesírás, azaz egy olyan formája a szavaknak, mondatoknak, amelynek mindenki számára megszokottnak kellene lennie. A helyesírás nem a nyelvtantanárok öncélú vesszőparipája, hanem az írásbeli kommunikációnak egy gyakorlati szempontból igencsak fontos és praktikus eszköze, feltétele.

Itt több–több kommunikációról van szó. Ha valaki valamit rosszul ír le – legyen szó a kérdezőről, vagy a válaszolóról –, az az írás szempontjából egyetlen hiba. Viszont ha az írást harmincan olvassák el, az minden olvasónál egy-egy külön hiba, azaz az olvasás szempontjából harminc hibával ér fel. Eleve illik az írónak venni a fáradtságot, hogy megnézze, milyen írást ad ki a kezéből, hiszen húsz-harminc ember extra olvasási idejét lopja meg a hanyagságával.

A kérdező ráadásul kitüntetett szerepben van. Ő az, akinek valamiféle problémája van, akinek valami információra van szüksége. Ő az, aki kér, jó esetben kap valamit a kommunikációból. A válaszoló meg az, aki ingyen és bérmentve a saját szabadidejéből szakít, hogy a kérdezőnek segítsen. Ő az, aki ad. Ergo a kérdezőnek illene megtenni mindent, hogy a lehető legérthetőbben megfogalmazva, a helyesírás szabályait követve tegye fel a kérdést. Ő ebben a leginkább érdekelt, hiszen neki van szüksége segítségre, információra. Ha kérdező annyi energiát nem fordít a saját kérdésére, hogy legalább helyesen írja meg azt, akkor hogyan várhatja el a válaszolótól, hogy majd kibogarássza, hogy mit is akar kérdezni, és utána még írjon is egy releváns választ?

Elvileg az oldalra való regisztráció, illetve az oldalon való tartózkodás csak a 16. életév betöltése után jogszerű és szabályszerű. Azért egy 16 évet betöltött magyar embertől elvárható, hogy megtanuljon ennyi idős korára a saját anyanyelvén hétköznapi szavakat és szöveget helyesen leírni. Oké, nincs gond, ha valaki elrontja a kötőjelet, kisbetűt, nagybetűt valami ritka, de kacifántos tulajdonnév ragozott alakjánál, vagy többszörösen összetett szavaknál. Mondjuk nincs gond, ha valaki „Széchenyi-Lánchídnak” írja a Széchenyi lánchídat, vagy „Északisarkinak” írja az északi-sarkit. De azért azt csak tudni kellene, hogy a „kellene” az „kellene”, és nem „kéne”. Vagy azt, hogy az „azt”, az „azt”, és nem „aszt”. Oké, hogy az ember még a legnagyobb odafigyeléssel is elkövet helyesírási hibákat… De hogy három soron belül több, mint egy tucatot? Az nekem egy kicsit sok.

Egyébként igen, az emberek nagyon igényesek tudnak lenni. Nagyon nem mindegy, hogy kinek milyen telefonja, autója, egyebe van. A legtöbb embernek nagyon nem mindegy, hogy milyen ruha van rajta, hogy hogy áll a haja. De ahogy a legtöbb ember ír, az pont olyan, mintha valaki koszosan, büdösen, zsíros, kócos hajjal, szakadt munkásruhában menne el egy esküvőre… Vagy egyáltalán emberek közé…

~ ~ ~

> miért nem gondolunk arra,hogy talán rossz a telója…

Senki nem kötelezi a kérdezőt, hogy arra alkalmatlan eszközzel kommunikáljon. Ha rossz a telefon, akkor aligha tud róla írni, se helyesen, se helytelenül. Ha egy telefonról lehet helytelenül írni, akkor 99,999999%, hogy a telefon alkalmas arra, hogy helyesen írjanak róla.

> …talán buszon ül…

Szintén senki nem kötelezi a kérdezőt, hogy arra alkalmatlan helyen és időben tegye fel a kérdését.

> …talán beteg vagy fáj valamilye…

Detto…

Ezek kifogások. Nyomógombos telefonról is lehetett helyesen írni. Hullámvasúton ülve, 40 °C-os lázzal, kínzó fájdalommal is lehet helyesen írni. Ez nem eszköz, hely, helyzet kérdése, hanem igényességre való törekvés kérdése. Sőt, nem igényel nagyságrendekkel több időt sem, de hidd el, még kétszer annyi időt sem. Mégis mennyi idő megírni egy ötsoros kérdést fogalmazási, helyesírási hibákkal? Két perc? Ha valaki tudna és akarna helyesen írni, ugyanennek a helyesen való megírása nem lenne több három percnél.

~ ~ ~

> csak egyszerűen csak siet az iirással,

Ő siet. De hova? Aki itt kérdez, annak számítania kell arra, hogy lehet, hogy csak fél óra múlva jön válasz. Lehet, hogy csak másnap. Akkor hova siet? Másik oldalról ha neki nincs ideje a *saját* kérdésével foglalkozni, akkor a válaszoló miért érezné azt, hogy „na igen, ennek a kérdésnek a megválaszolására érdemes időt, energiát fordítanom”?

> vagy figyelmetlen

Akkor gyakorolja a figyelem erényét! Ha neki nem fontos a kérdése annyira, hogy a kiírásánál figyeljen annak a tartalmára, akkor miért lenne fontos a válaszolónak nem hogy megválaszolnia, egyáltalán elolvasnia a kérdést?

Bocs, de az írásban pont olyan, mintha egy barátod felhívna, hogy ugyan már, segíts neki belapátolni a szenet a pincébe. Önzetlen vagy, oda is mész segíteni. De vajon mennyire éreznél késztetést a lapátolásra, ha odaérve a barátodat az ágyon fekve látnád, ahogy filmet néz, és annyit nyögne ki, hogy „találsz lapátot a pincében”? Ha neki fontos az, hogy a szén be legyen lapátolva a pincébe, akkor ő miért nem lapátol? Ha ő nem lapátol, akkor hogy gondolja azt, hogy tőled ezt elvárhatja? És miért csodálkozik, ha a lapáttal nem a szenet kezded lapátolni, hanem őt vágod hátba?

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Én azt gondolom, vagy inkább azt sejtem, hogy a legtöbb „boccs a hejesírásér de teló ról irók” esetén nem a telefonnal van baj. Nem is a hellyel, vagy az idővel. Egyszerűen az illető nem tud helyesen írni. Az, hogy egy kvázi felnőtt, vagy tényleg felnőtt ember nem tanult meg egyszerű mondatokat helyesen leírni a saját anyanyelvén az egyrészt elszomorító és szánalomra méltó, másrészt dühítő és felháborító. Talán az oktatás a hibás? A fene tudja. Talán az áll mögötte, hogy amíg 40 éve egy fiatal 99%-ban lektorált szöveget olvasott, így a helyes írásforma vésődött a fejébe, addig mára a fiatalok (és idősebbek) az amúgy más szempontból nagyon is hasznos mobiltelefonnak és internetnek köszönhetően 90%-ban egymást olvassák, így a többiek helyesírási hibái rögzülnek megszokott formaként? Lehet. Vagy lehet, hogy mindig is ilyen volt a helyzet, csak régebben nem volt meg az a platform, ahol a jobb és a rosszabb helyesírással rendelkező, esetleg eltérő korú, eltérő műveltségű emberek írásbeli kommunikációban összefutottak volna? Talán mindhárom igaz? Nem tudom.

A lényeg, hogy valamiért tömegével nem tudnak az emberek a saját anyanyelvükön írásban kommunikálni. Nem hibátlanul, de elfogadható szinten sem. De nem csak szavakat leírni nem tudnak helyesen, gyakran arra is képtelenek, hogy egyszerű, kerek, alanyt, állítmányt tartalmazó mondatokban, egy követhető gondolatmenetben fejezzék ki magukat.

Ez önmagában még talán nem is olyan nagy gond. Rengeteg dolog van, amit az ember nem tud 20 sőt 50 évesen sem, de ha úgy alakul, képes megtanulni. A gond az, hogy aki nem tud helyesen írni, annak a legtöbbször nincs is igénye, hogy tanuljon a hibáiból, hogy figyeljen a helyesírására, hogy aminek a leírása kérdéses számára, ott megálljon és utánanézzen, hogy akkor most ezt például külön kell írni, vagy egybe.

Sőt nem csak, hogy a legtöbb ember nem érzi szégyellnivalónak, hogy nem tud az anyanyelvén elfogadható helyességgel írni, hanem fel is van háborodva, ha valaki esetleg mégis szembesíti ezzel a ténnyel. Esze ágában sincs kijavítani a hibáit, annál inkább megpróbálja elfogadtatni másokkal. Alkalmazkodjanak mások hozzá. Sőt büszke is arra, hogy márpedig ő nem fog olyan hülye elvárásoknak megfelelni, mint a helyesírás.

Oké, lehet ezt is, csak erre meg az emberek egy másik része a megfelelő reakciót fogja adni. Igen, ha Béla koszosan, büdösen, szakadt munkásruhában megy el egy esküvőre, és ott megkérdezi valakitől, hogy mennyi az idő, akkor könnyen lehet, hogy nem a pontos idő lesz a válasz, hanem az, hogy mégis hogy képzelte, hogy ilyen kinézettel állít be az esküvőre. Szerinted ebben a hasonlatban Bélának jogos az a felháborodása, hogy „vagy mond meg az időt, vagy lépj tovább”? Mert én azt gondolom, hogy teljesen érthető, ha a szokások, elvárások felrúgására a reakció esetleg az, ha ezt valaki szóvá teszi.

~ ~ ~

> Mivel elég késő van,így valószínű,hogy elírtam valamit

Valamit? Ennél a mondatodnál azért elmosolyodtam. Feldobtad a magas labdát, hát csapjuk le. Gondoltam poénból összeszámolom a helyesírási hibáidat. A kérdésed hatodik sorában összezavarodtam, hogy 24-nél, vagy 27-nél tartottam-e. Szerinted ezzel az égadta világon semmi gond nincs? Teljesen indokolatlan, ha valaki egy tucat kétsoros kérdést elolvasott, mindegyikben talált legalább négy helyesírási, és ezek után úgy érzi, hogy a helyzet eléri azt a szintet, hogy talán szóvá kellene tenni?

(Amúgy ha tényleg érdekel, a legtöbb hibád az írásjeleknél – mondatvégi írásjel, vessző, kettőspont, idézőjel, gondolatjel – van. Egyrészt felesleges, vagy rosszul megválasztott írásjeleket használsz, másrészt mintha azzal nem lennél tisztába, hogy mikor kell és mikor nem kell egy-egy írásjel elé illetve mögé szóköz.)