Hülyeség arról megítélni egy embert, hogy milyen filmeket szeret?

Igen is, meg nem is. Egyik oldalról az ember jelleme, világképe, értékrendje meghatározza azt, hogy milyen filmek, vagy más egyéb művészeti alkotások érdekesek, kedvesek a számára. Egy természetre felületes, a mának élő, „#yolo” fiatalnak valószínű nem nagyon fog tetszeni egy lassú tempójú, egzisztenciális filozófiai kérdéseket mélyen boncolgató művészfilm.

De van az éremnek egy másik oldala. Attól, hogy valaki komoly, megfontolt, nyugodt természetű, attól még kedvelheti az akciódús vígjátékokat. Vagy pl. számomra a „szemét” kategóriában van néhány olyan vígjáték, amiben pusztán altesti poénok vannak, kb. a „kaki-kuki” színvonalán. Nem azért, mert prűd lennék, gusztustalannak, vagy felháborítónak tartom az ilyen poénokat, hanem mert egyszerűen nem találom humorosnak. Vagy attól, hogy kedvelem a fikciós filmeket – a meséktől a sci-fiig –, attól még a hétköznapokban nem álomvilágban élek, pont azért kapcsolnak ki, mert a hétköznapokban nagyon is a realitások talaján állok, másrészt olyan érdekes aspektusokkal szolgálnak, amiknek a tanulsága a valós világról alkotott képet is pontosítani tudja számomra.