Tudtok mondani olyen érvet amely Isten léteze ellen szól?

az élet igazságtalansága nem Isten létezése elleni érv. (Mindösszesen amelletti érv, hogy keveset látsz és értesz a világból, mind differenciáltságában, mind időtávlatban, de ez most mellékes, nem is kritikának szánom.)

Amit te látsz a világból, az tényleg nem támasztja alá Isten létét.

Ha létezik akkor mostanában már miért nem teremt világokat, élőlényeket, stb?

Illetve hogy tud életben maradni már 14 milliárd éve?

Már a régi rómaiak is tudták, hogy valaminek a nem létezését, meg nem történtét NEM LEHET BIZONYÍTANI.

Az egyetlen - értelemszerűen nem bizonyító erejű - érv bármilyen isten létezése ellen, hogy még soha senki nem mutatott be bizonyítékot a létezésükre.

> Az élet igazságtalan.

Az, hogy az élet igazságtalan, az nem érv Isten létezésnek cáfolatában. Ez maximum a te Istenről, vagy esetleg az igazságosság fogalmáról alkotott képedet kérdőjelezi meg.

Marcus Aurelius írta: „Minden ami történik, igazságosan történik.”. Honnan tudod, hogy az, amit te igazságosnak tartottál volna, az nem vezetett volna-e több kárhoz, nagyobb szenvedéshez, mint az, ami miatt személyesen igazságtalannak tartasz valamit? De ha mondasz valami konkrét igazságtalanságot – akár egyedi példát, akár általános, de jobban körülhatárolt példát –, akkor tudok olyan eshetőségeket felsorolni, aminek mentén ez a legigazságosabb dolog a világon. :-)

> Ha létezik akkor mostanában már miért nem teremt világokat, élőlényeket, stb?

Mondjuk nem volt hozzá kedve.

> Illetve hogy tud életben maradni már 14 milliárd éve?

Ügyesen.

> Stephen Hawking is azt mondta hogy nincs Isten. És azért neki azzal nagy a IQ-jával csak jobban tudja mint mi.

Attól még lehet, hogy konkrétan ebben a kérdésben téved. (Hacsak nem ő maga az Isten, és rendelkezik a mindentudás attribútumával.)

~ ~ ~

Ahhoz, hogy Isten létezése ellen hozzunk fel érveket, elsőként is definiálni kellene azt, hogy mit jelent az, hogy valami létezik. Már eleve ez nem könnyű, egy komplett ága a filozófiának csak ezzel a kérdéskörrel foglalkozik (lásd: [link] ). Második lépésként definiálni kellene pontosan, hogy mit jelent az, hogy Isten, milyen tulajdonságai vannak. Ez sem egyszerű. Nyilván egy adott vallás egy adott istenének – vagy más metafizikai entitásának – maga vallás tulajdonít bizonyos tulajdonságokat. De az ezen tulajdonságoknak meg nem felelés nem feltétlenül az adott isten létezését cáfolja, mert lehet, hogy az adott vallás által leírt tulajdonságok tévesek, ennek ellenére az adott isten még létezik, csak más, mint amit tudni vélünk róla.

A kereszténység istenével mindenképpen az a helyzet, hogy metafizikai létező, így a fizikai világban szerzett tapasztalataink alapján nem lehet cáfolni a létezését. Bizonyítani is nehezen.

Inkább a jobb kérdés az, hogy mi az a jelenség, ami miatt feltételeznünk lenne szükséges valamiféle metafizikai létezőnek – Istennek – a létezését, ami valamiféle extra tulajdonsággal kellene, hogy rendelkezzen a fizikai világban megtapasztalt jelenségekhez képest. Na ilyet nem nagyon talált a természettudomány, ami a fizikai világ jelenségei közötti összefüggéseket hivatott feltárni, és teszi azt eléggé sikeresen. Nota bene a természettudomány fejlődését – bizonyos dogmákat, tiltásokat leszámítva – pártolta az egyház. Hiszen Istennek nem csak a Biblia az egyetlen kinyilatkoztatása, hanem maga teremtett világ is Isten kinyilatkoztatása. A várakozás az volt, hogy Isten természetét a teremtett világ rejtelmeit kutatva ugyanúgy meg fogjuk tudni ismerni, mint a Bibliát olvasva. Csakhogy nem jött össze a dolog. A tudomány nem finnyás, a tudományosság kritériumait nem a témája és az eredménye határozza meg, hanem a módszertana. A módszertan meg szépen csiszolódott, pl. az egyik módszertani alapelv, hogy bárminek a létezését egészen addig nem feltételezzük, amíg az nem szükséges valamilyen jelenség magyarázatához. Mert lehet feltételezni manókat, tündéreket, angyalokat, isteneket, félisteneket, démonokat, szellemeket, láthatatlan rózsaszín egyszarvút is, kb. végtelen számban, és azoknak végtelen kombinációiban. Nem feltételezni a létüket meg csak egyféleképpen lehet. Így hát a létezés és a nem létezés között aszimmetria van, nem annak kell cáfolni aki tagad, hanem annak kell bizonyítani, aki állít. De nem csak metafizikai természetű dolgokra igaz ez. Próbáld meg cáfolni azt, hogy nincs sárga alapon rózsaszín pettyes holló a világon, vagy nincs kúp alakú kék banán. Hogyan tudnád cáfolni. Még ha azt állítanád is, hogy a világ összes hollóját és banánját számba vetted, még mindig mondhatom azt, hogy bizonyára kihagytál egyet. Vagy lehet azt mondani, hogy most lehet, hogy nem létezik, de létezett / létezni fog.

Mindenesetre Istent bele lehetett volna foglalni a fizika képleteibe is. Tudjuk ugye, hogy (Newton II. törvénye):

F = m * a

Fel lehet tenni hipotetikusan, hogy Isten tevőlegesen beleavatkozik ebbe a fizikai összefüggésbe? Miért is ne? Hipotézist nyugodtan fel lehet állítani. Írjuk hát át a képletet:

F = α * m * a + Ω

Ahol alfa és omega Isten valamiféle akaratát fejezi ki mértékegységekkel kifejezve. Mondjuk ha hithű katolikusok ülnek az autóban, akkor rájuk ugyanaz a gyorsulás kisebb erővel hat. Ha meg pogány anyagyilkosok, akkor meg nagyobb erővel hat. De ha rendre azt kapod minden mérésnél mindenféle körülmény esetén, hogy:

α = 1

Ω = 0 N

akkor nagyon úgy tűnik, hogy ebbe a fizikai jelenségbe nem szól bele Isten. Pedig milyen jó lenne, ha megtenné, mert egy csomó dolgot lehetne általa kérdezni. Pl. hogy egészen pontosan mennyivel súlyosabb bűn a házasságtörés, mint az istenkáromlás? Egy emberölés pontosan mekkora értékű lopással azonos értékű? Az eutanáziát, a fogamzásgátlást, vagy az abortuszt Isten emberölésnek tartja-e? Egyszerűen statisztikákban, mérésekben számszerűsíteni lehetne ilyen összefüggéseket.

De ha sem ebbe, meg kvázi úgy az összes többi összefüggésbe sem szól bele Isten, akkor egyáltalán kell-e vele számolni a fizikai világ működésében? Hát idővel nem nagyon számoltak vele. Persze ez nem cáfolja Isten létezését, pl. a deizmus, vagy a predesztináció összeegyeztethetővé teszi Isten létét, és ezt a tapasztalatot. Vagy lehet azt mondani, hogy Isten csak akkor avatkozik bele a világ működésébe, ha nem érhető tetten.

De ha Isten olyan világot teremtett, amiben bármit megvizsgálva az a legracionálisabb következtetés, hogy valószínűbb, hogy Isten nem létezik, mint hogy igen, akkor ha van Isten, úgy nagyon úgy tűnik, az a terve és szándéka, hogy kételkedjünk a létezésében, vagy elvessük a létezésének lehetőségét.

Ez a gondolatmenet nem érv Isten létezése ellen. De lehet érv amellett – nekem az, de nem csak ez az egy érvem az –, hogy miért nem fogadjam el Isten létezésének a koncepcióját. (Legalábbis konkrétumként és nem metaforaként, abban a formában, ahogy a vallások tanítják Isten létezését.)

> Szerintem sem létezik isten.

Én azért megkülönböztetnék két kijelentést:

1. Nem hiszek Isten létezésében.

2. Hiszen Isten nem létezésében.

Én az előbbit aláírom, az utóbbit erősnek érzem. Pl. nem hiszem, hogy létezik tízlábú zsiráf. Túlzott mértékű mutációnak érzem ahhoz, hogy azt gondoljam, egy ilyen mutációval a zsiráf nem lenne életképes. De egészen máshogy hangzik az, ha azt mondom, hogy szerintem – hitem szerint – nem létezik tízlábú zsiráf. Én nem tartom valószínűnek, de azt sem tartom kizártnak, hogy én látom rosszul a dolgot, és valójában létezik ilyen.

> Az igazságtalanságot pedig úgy értem hogy elég csak körbe nézni a világon és meglátjuk a maga romlottságát. Szinte mindenhol már semmi jó sincs.

Ez még mindig túl általános.

> Aki jobban megérdemli hogy jó élete legyen, igyekszik meg minden de mégis szar élete van.

Viszont sokkal jobban megtanul küzdeni, kitartani, így globális nehézségek esetén ez akár a hasznára is válhat. Illetve ha képes egy megfelelő szemléletet elsajátítani, akkor sokkal jobban tudja értékelni az a keveset, amit elért, mint az, akinek a több az ölébe hullott. A gazdag emberek és a gyermekeik élete sem sokkal boldogabb. Igazán szívből vigadni viszont szinte csak a nehezebb sorsú embereket láttam igazán.

Milan Kunderának van egy regénye, A lét elviselhetetlen könnyűsége. Ott pl. az első pár oldalon pont azt ecseteli, hogy számos dolgot magától értődően tartunk pozitívnak illetve negatívnak. A könnyű-nehéz ellentétnél viszont nehéz a besorolás, de ő is inkább azt sugallja, hogy a nehéz a pozitív és a könnyű a negatív.

Akinek semmiért nem kell megküzdenie, az élete könnyű, annak az élete pont ezért üres, homokba rajzolt szó, amit elmos az első hullám. Ha minden napod úgy telik, hogy nem kell megküzdeni semmiért, akkor minden napod üres, felesleges, olyan, mint ha meg sem történne. Akinek az élete nehéz, annak az élete sokkal inkább izzadtságos munkával kőbe vésett szó, sokkal nagyobb súlya van minden napjának, amiben valamilyen cél eléréséért munkálkodik.