Ti szoktatok olyat érezni, hogy nem érdekel senkit mivan veletek?

Szóval elgondolkoztam és olyan furcsa és rossz érzés, hogy akik a legközelebb állnak hozzám emberek azokat egyáltalán nem érdeklem. Gondolok itt pl. A barátnőimre, barátomra, tesóimra, szüleimre.

Nem az a baj, hogy gonoszak velem vagy bármi ilyesmi mert egyáltalán nem csak soha nem kérdezi meg senki: hogy vagy? Miujsag veled? Vagy akármi. Ha meg is kérdezik nagy ritkán és ha nem egy megvagyokkal válaszolok hanem elmesélek valamit, akkor csak bólogatnak meg lezárnak egy ahával. És Utána megint csak róluk szól a beszélgetés.

Nem arról van szó, hogy azt akarom hogy rólam szóljon minden, mert isten ments, csak néha jól esne egy kis törődés és éreztetés, hogy számítok nekik valamit.

Mert én velük ellentétben minden gondjukat bajukat meghallgatom minden áldott nap tanácsot adok, mégha már nagyon unom is.

Mert szeretem őket és nincs szívem megbántani őket.

És lehetne azt mondani, hogy zárjam ki az ilyeneket az életemből, de akkor mindenkit kizárhatnék aki benne van.

Sokszor azon is elgondolkozom hogy jobb lenne megszünnom létezni.

Mert lehet velem van a baj, és ha eltünnék könnyebb lenne nekik mert úgyse számítana.

Szóval szerintetek mit tegyek? Vagy csak én reagálom túl? 17/L