Szàmotokra mit mond ez a vers? Milyen èrzelmek jutnak eszetekbe?

Sötèt havas hegyek között áll egy ember,

Amìg csak a szeme el làt, èrintetlen tenger,

Tàvolba nèz, ő sem tudja mièrt vàr,

Csak lelke súgja, mint kósza szellem: menj màr.

Elindul hàt sírok között, nèma èlyi óràn,

Az idő ellene van, s érzi lesik furcsàn.

Nem èrti règ mièrt, màr nem is èrdekli.

A fèny fele sètàl amìg meg nem èrinti.

Múlt hangjai kìsèrik àlmàban,

Szèttèpett emlèkek hamvas poràban.

Csillag fènyre vàrva kémleli az eget,

De az èj nem hord màst, csak jeges szelet.

Vörös pecsèt mi marad utàna,

A fehèr hòba nyomra nem talála.

Ebben a vilàgban nem lètezik otthona,

Èrezte mindig, hogy sose èrhet haza.

Èletet règ hordott màr, nem fèl a halàltól.

Szemèből könny hull az igazsàg kùtjàból,

Nem iszik kortyot se, nem ìtèl bosszúból,

Nèmàn tűrve sors csapàsàt, àtkos szèlnek zord fújàsàt, hideg földön elterülve, a fàjdalomtól kivèrezve,

Mèg utoljàra könnyes szeme

Vèrben àzott tekintete,

Vakon bàmul fel az ègre.

Mièrt hagytàl el jò Istenem?

Làtod sötèt tekintetem?

Elkàrhozott lett belőlem,

Az voltam a földi tèrben,

Èrthetetlen lètben csak formailag èltem,

Èrtelmèt találni sose vèltem.

Fölösleges tengődésben, a boldogság kìntermèben,

Làtszólagos álom fogsàg bilincsèben.

A vègtelen bolyongàsban, útvesztőnek morajàban

Sötètsègnek börtönèben, elveszve a jèghidegben.

Vilàgoknak peremèn űlve, lenèzve a semmisègbe,

Sajàt sorsom vègèt làtom, összeolvad sok vilàgom.

Össze olvad, elhalvànyul, mìg a tudat s éter vègleg bezàrul.

Ùgy, mint magányos sikoly a vad viharban,

Úgy halvànyult erőm s tudtam, elfogadtam.

Nincs kiút a magàny börtönèből,

Nem marad semmi szívem vèrèből.

Elmèmre vègtelen fájdalom telepszik az èjből.

De időm bàrhogyis fogyjon,

Az èlet, kell, hogy újat hozzon.

Kell, hogy barátsàg fàkjàja kezemben lobogjon, vègtelen sötètben utat mutasson.

Lelkem mèlyèn, utolsó menedèk felsejlik, mint titkos óràn ködös szàndèk,

Melyet csak az èrt, ki e horrort terveli,

Valahol egy erdő mèlyèn gyertya lobban,

Úgy csillan meg lelkem fagyott porban.

Múlt èletem minden elveszett vàgya,

Feltàmadhat, ùjra èlhet, àrva lelkem vàrva vàrja,

Hogy legszebb àlmom teljesüljön és ősi àtok összetörjön!

Szerintetek ennek a versnek lehet köze szerelemhez?

Előre is köszi a normális válaszokat.