Hogy szedjem össze magam?

Egyszer én is voltam ilyen cipőben. Én is elmentem a suliba, hazajöttem (de még csak tanulni se tanultam, vagy ilyesmi) és vagy elkezdtem sorozatokat nézni, vagy elkezdtem játszani, míg le nem ment a nap, vagy be nem aludtam egyik pillanatról a másikra.

Magam se tudom hogyan, de végül sikerült ebből kijönnöm, mert amúgy az ember egy idő után rá jön, hogy egy ilyen passzív életmód nagyon önbizalom romboló tud lenni.

Én azt tudom neked javasolni első körben (mellyel kapsz egy kis önbizalomlöketet), hogy öltözz fel csinosan és menj ki csak úgy sétálni a helyi városba... Lehetőleg este. Ilyenkor csomó ember elkezd tevékenykedni a közösségi helyszíneken, és már az is baromi hangulatos, hogy csak úgy nézed őket messziről, mit csinálnak a hangulatos városi fények közepette (Budapest különösen hangulatos például). Sétálsz 1-2 órát, lehetőleg telefon és fülhallgató nélkül, majd hazamész. Ha ezt megcsinálod hetente 1-2x, egy idő után érezni fogod, hogy visszajön az életkedved.

Ha nincs egy kiépített stílusod, érdemes azzal folytatni, mert ahogy kiépítesz egy frappáns öltözködést, azzal is egyre inkább azt fogod érezni, hogy: "Igen, valami más történik velem!" Érdemes erre is beleinvesztálni szerintem.

Az iskola meg sajnos olyan, mint az orosz rulett: vagy megkedvelnek, vagy semlegesnek fognak tartani (ebben a korban erre van a legnagyobb esély), vagy kirekesztenek. Bármelyikhez is lett szerencséd, próbáld meg a lehető legkreatívabban átvészelni a napokat. Én például sakkozni, malmozni, kártyázni szoktam az osztálytársaimmal... igaz, ritkán. És bár nem erre buzdítalak, de szerintem a házi feladatokat hanyagold a lehető legjobban (avagy csináld meg óraközi szünetekben). Bár nem ismerem az iskolád, de azt vélem felfedezni, hogy az elemi képzések után nem igazán divat már feladni leckét. Azt a keveset meg inkább szard le, ha tudod, semmi értelme foglalkozni velük. Van egy életed, amit sokkal fontosabb dolgokra is használhatod, mint leckeírásra. Tanulni nyilván fontos.

Ami még utoljára eszembe jutott: Amennyiben nincs párod, lehet érdemes lenne tenni ez ellen is. Ha csak a Tinderre, vagy a Badoo-ra van energiád bemelegítésképp, még az is jobb, mert legalább kapsz egy kis ízelítőt, hogy milyen idióták vagyunk mi, férfiak :D .

Remélem tudtam neked segíteni egy kicsit. Tudom, milyen cipőben vagy, mert én is benne voltam ebben a gödörben 14-17 éves koromig. Most leszek én is 20 éves és bár mostanában vannak nehézségeim az életemben, de úgy érzem, ez még mindig jobb élet, mint, hogy eseménytelenül éli le a fiatalkorát az ember. Remélem sikerül összekapnod magad, az első két lépéssel már hihetetlenül fel leszel dobva, ezt garantálom.

Sok sikert hozzá!

Tudom, milyen.

Szerelmi bánat.

Van nálam is.