Utálom az egész életemet meg magamat. Van még remény? Picit hosszú lesz de muszáj valahol kiírnom magamból ha van kedved olvasd végig.

Hát hol is kezdjem.23 éves vagyok és egy szerencsétlen:(.Már az általánosból is úgy ballagtam el h mindenki engem csesztetett mindennel nem voltam egy picit se népszerű,gondoltam majd a középsuliban más lesz.de sajnos ott is ugyan ez volt mintha ugyanott lennék csak más emberek és már gyomorideggel mentem mindig h ma mivel találnak be.A másik hát igen a csajok.Ahova jártam ott rengeteg csaj járt csak az volt a baj h hiába szedtem össze a bátorságom és mentem oda hozzájuk egyszerűen semmi.Mivel nem voltam népszerű így nem sok haverom volt meg most sincs(1 de már vele is nagyon ritkán futunk össze)ezért otthon gubbasztottam minden nap.Aztán letelt a suli mentem dolgozni és szokás szerint ott is csesztettek h még nem volt se csajom még szűz vagyok(még szülinapomra guminőt is vettek és mikor átadták mindenki rajtam röhögött azt hitem elsüllyedek szégyenemben)Aztán ment az idő közben felregeltem az iwiw-re.ott nagy nehezen összejöttem egy lánnyal.Minden ment rendesen még szexre nem került sor.Az elején bénáztam nem állt fel lelankadt.Egy idő után azért felbátorodtam ezekkel már nem volt gond de mindig pár másodperc alatt elmentem és hiába volt egymás után a harmadik akkor is(és kiröhögött h már megint)azóta már szakítottunk más egyéb dolgok miatt de ez is benne volt azért rendesen.Most ott tartok h megint csak ülök itthon nyugtatót szedek és csak ő jár a fejemben.és azóta is hiába próbálkozok másnál senki nem érdeklődik utánam és nem tudom h mi lesz velem van e még remény arra h valaha is az életemben boldog legyek?

Köszi h végigolvastad.