Miért ilyen szar az élet?
21 éves vagyok és egyszerűen nincs életem. Nemsokára vizsgázok, utána pedig tengethetem itthon a napjaimat, mert egy naiv, esetlen szar vagyok, ahogy azt a családom is a tudtomra adta már nem egyszer. Sorozatokat nézek és tanulok, hogy ne kelljen arra gondolnom, milyen szánalmas vagyok. Ha nem találok munkát, akkor mégis minek éljek? Élősködjek a szüleimen?
Folyamatosan stresszelek, ha lesz munkám nem fogom tudni sokáig megtartani, mert el fogok rontani mindent.
Két barátnőm van, de nem bízom bennük. Volt már, hogy kifecsegtek dolgokat, amiket nem kellett volna. A családomon kívül senkim sincs. Barátom sincs, mert nincs önbizalmam, illetve nem akarom, hogy megalázzanak és kihasználjanak megint. Inkább maradok egyedül, csak ne legyen még egy stresszforrás az életemben.
Chill, túlságosan elstresszeled az életet. Nyugi, lesz meló és ha nem az első helyre akkor a harmadikra majd beilleszkedsz. Élősködni nem fogsz a szüleiden, kicsit belefizetsz az otthoniakba majd a fizetésedből és élhetsz még ott pár évet nyugodtan. Ne stresszelj ennyit, menni fog minden.
Egyéb kérdésed van, privátban meghallgatlak ha gondolod írj nyugodtan.
Nyugtasson az a gondolat, hogy bármit csinálsz, ugyanúgy nyomtalanul eltűnsz, ha Nobel-díjas leszel, ha egy csöves.
Az a legijesztőbb, hogy teljesen mindegy minden.
Nagyjából egyetértek az utolsóval, viszont mindig arra gondolj hogy nem másoknak élsz, csak magadnak. Csináld úgy az életed ahogy neked tetszik, ne úgy hogy másoknak tetszen. Ha nóbel-díjat akarsz csináld az afelé vezető utat, ha irodai munkás akarsz lenni csináld az afelé vezető utat, ha szobrász... és így tovább. Csak magad felelsz azért hogy elérd az álmaid.
Ja, és aggódj kevesebbet, nem tesz jót. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!