Ez Depresszió lenne? Ha igen, mit tehetnék?

Nem vagyok sem szakdoki, se semmi, szóval, nem kell kézpénznek venni sem a diagnosztikám, sem az ötleteimet,de hátha segítenek.Foggalmam sincs, hogy ez depresszió e, mert néha nekem is vannak ilyen érzéseim, de sokszor csak a bezártság számlájára írom ezeket. Amit javasolni tudok ezek "kezelésére", hogy nem tudom, van e rá lehetőséged, de próbálj meg kimenni valamilyen természetbeli helyre, (szerintem legjobb valamilyen víz mellé). Leülni egy kicsit, hallgatni a "természet csöndjét", hátha megnyugtat. De ha nincs erre lehetőséged, akkor vagy a kertben, vagy valamilyen nyugisabb, !napos! helyen pihenni egy kicsit. A napfény szerintem rengeteget tud segíteni az ember életkedvének (nekem eddig legalábbis sokat segített :D) Nem muszáj mozogni, csak napon legyél! Tudom, azt írtad, nem szívesen mozdulsz ki, de szerintem sokat segíthetne. Nem ismerem sem a családod, sem a baráti köröd, nem tudom kihez állsz közel, de próbálj meg minél több időt tölteni vele/velük, akikre úgy érzed számíthatsz, vagy csak jó velük lenni, pozitív kisugárzásuk van, nem tudom. Tényleg, szüleiddel beszéltél már erről, van olyan állapotban a kapcsolatotok? Mert beszélgethett akármilyen kiváló orvossal, ha nem kapsz a háttérből támogatást, nem biztos, hogy sokat fog érni. Nem tartom ördögtől való dolognak a pszihológusokat, nyilván, csak nekik is van egy keretük, amin túl nem tudnak "mozogni". De örülök, hogy próbál (vagyis remélem) segíteni neked! Őszinte részvétem a kutyusod és cicád miatt, párszor már én is vesztettem el ilyen barátot. Lehet még korai, de új cicán/kutyuson még nem gondolkoztál? Elterelhetné a rossz gondolataidat a velük való törődés. Úgy tapasztaltam, hogy az ő jókedvük sokszor ragadós :). A pánik rohammal bevallom, nem tudom mit lehet tenni, azt inkább szakembertől érdeklődd meg. Talán ott is segíthet a család. Nem tudom a fent leírtakból mennyi lesz hasznos számodra, remélem valami kilendít a holtpontról. Onnan már remélhetőleg könnyebb lesz! És ha úgy érzed rosszabbodik, családnak, barátoknak, pszihológusodnak, szerintem nyugodtan szólj, ne legyen nagyobb a baj, ne legyen késő! Hidd el, ez a hoszzú bezártság senkinek se tett jót igazán, nem csak nálad lehetnek ehhez hasonló nehézségek. Majd ha gondolod írj, hogy mi van veled! (Privátban is írhatsz, ha gondolod, de nem biztos, hogy hamar válaszolok, ritkán nézek fel ide, előre is bocsi! :D)