Honnan jön a pofon szavunk?

Pofán csap - arcul üt.

pofa[1490] Származékszó, de keletkezésmódja bizonytalan. A szótő hangutánzó eredetű, mely talán egy ősi igenévszó lehetett. Ennek névszói tagjára vö. pufók, igei tagjára vö. a puffcsaládját. A szótő összefügg a pöfögige szócsaládjával. A pofafeltehetőleg szófajváltással főnevesült az igei tag -afolyamatos melléknéviigenév-képzővel ellátott alakjából, de elképzelhető, hogy a névszói tagból alakult birtokos személyjellel vagy kicsinyítő képzővel. A szócsaládhoz tartozó pofozige [1669] vagy az igei tag -zgyakorító igeképzővel ellátott származéka, vagy pedig a névszói tagból alakult -zigeképzővel. A pofon[1636] az -onhatározóraggal ellátott megszilárdultragos alakulatból főnevesült [1793]. A pofatovábbi származékai a pofázik [1636] és a pofátlan [