Miért nem bízhatok szinte senkiben sem?

Nem vagyok magányos ember. Vannak haverjaim, nem vagyok zárkózott és nincsenek is nagy igényeim. 2 legjobb barátom van. Az egyik mostanában féltékeny rám, mert az emberek jobban szeretnek, kedvesebb mindenki velem és megoldom a problémáim. Ez érződik a viselkedésén, hogy próbál lehúzni. Mindig keresi bennem a problémát. És szemmel láthatóan áskálódik. Eddig ő volt a legjobb barátom, mindent megtettem volna érte. A másik barátom kolis lett külföldön és vele se tudok már sokat beszélni. Egyedül anyukámban bízhatok és a kutyámban. Csak azt érzem, hogy ők szeretnek feltétel nélkül és ugyanígy fordítva. Félek, hogy sose lesz olyan barátom, akire mindig számíthatok.

Komoly kapcsolatom még nem volt, reménykedek, hogy majd a jövendőbeli páromat nagyon szeretni fogom.

Szerintetek ez normális, hogy nem bízhatok meg az emberekben, csak haver szinten?

16l