Mostanában nagyon foglalkoztat a téma hogy valójában a magas IQ lenne a boldogság kulcsa vagy inkább az ellentéte?

Az a tapasztalatom, hogy a buta emberek boldogabbak, mert kevesebbel is beérik, illetve nem agyalnak fölösleges dolgokon. Az okosabb, intelligens emberek hajlamosabbak elmélkedni, filozofálni, tudatosan keresni az élet értelmét, ami nincs, és rátalálni az igazságra, egyensúlyra, ami szintén nincs.

Láttam pár buta, vagy akár retardált embert, meglát egy macskát és ennyitől boldog.

Egy tanárnak, mérnöknek, írónak, stb ennél több kell a boldogsághoz, és a többet nehezebb is összehozni.

Vannak ilyen jellegű kutatások, azok azt szokták kihozni eredményül, hogy az intelligencia összefüggésben van a keresettel, a társadalmi státusszal és úgy általában az életszínvonallal. Ebből az lehet levonni, hogy aki intelligensebb, az boldogabb is.

Én saját tapasztalat alapján azt mondanám, hogy az intelligens emberek jobban átlátják az élethelyzeteket, kevésbé érzelmi alapon döntenek, jobban stratégiáznak, ügyesebben meglátják a lehetőségeket, jobban értik, hogy mikor milyen eszközhöz kell vagy célszerű nyúlni, emiatt jellemzően az élet legtöbb területén az intelligens emberek sikeresebbek.

Nincs összefüggés.

A boldogság személyiségfüggő.

Kinek mi szerez boldogságot.

Van, akinek az, ha jót tesz bárkivel, van, akinek az, ha gyötör másokat.