20 évesen gáz lenne 3. munkahelyre menni?

Nem.

Nekem szerintem több is volt talán négy.Mégis megvagyok

"Ez az 50-60 éves korosztályban volt kirívó"

Ennek az életkorhoz semmi köze, inkább a korszakhoz - feltételezem azt akartad mondani, a hatvanas, hetvenes években.

"ahol egy életet ledolgoztak egy szar helyen is, mert az volt a stabil megélhetés."

Megint hülyeség. Nem azért dolgoztak anno egy életet egy helyen, mert az volt a stabil megélhetés, hanem sokszor az volt az egyetlen lehetőség. És nem mellesleg meg lehetett élni egy gyári fizetésből is...

"A mai fiatalok kevésbé tűrik a hülyének nézést"

Sajnos a mai fiatalok sokszor magát a munkát is nehezen tűrik.

"és lelkiismeret-furdalás nélkül váltanak újra és újra"

Mondjuk azt én sem értem, miért kéne hogy bárkinek is lelkiismeretfurdalása legyen egy munkahelyváltás miatt.

"Egy 20 éves ember nincs kényszerben, hogy nehogy kirúgják, mert majd máshova nem kell. Egy 50 éves ezen már komolyan elgondolkodna, hogy inkább tűr és marad."

Ez sem ilyen fekete-fehér. Egy olyan régióban ahol kevés munkalehetőség van, egy 20 évesnek is meg kell fontolnia, hogy lépjen-e, mert lehet, hogy évekig nem talál másik munkát... És az 50 éves is gondolkodás nélkül váltani fog, ha mondjuk olyan szakmája és tapasztalata van, amivel könnyen talál másik munkát. Ez nem igazán életkorfüggő, sokkal inkább a lehetőségek befolyásolják - bár az is biztos, hogy egy ötvenes több élettapasztalattal rendelkezik, több faktort tud - és fog - figyelembe venni egy esetleges váltás előtt, mint egy húszéves, akinek az egyetlen életcélja hogy megkeresse a hétvégi berúgásra valót.

Abban mi a gáz, hogy keresed a jobb helyet, illetve azt a munkát amit szívesebben csinálnál vagy minimum jobb valamilyen nézőpontból? Legyen az több fizu, jobb hely, társaság stb.

Manapság nem olyan időket élünk, hogy életed első munkahelyén ott maradsz halálodig.

Meg nincs is ekkora biztonság a legtöbb munkahelyen.

Ha megálltam volna első néhány melónál... Hát, az lett volna a szégyen, hogy ott maradtam volna.

Emellett sok tapasztaaltot ad több minden kipróbálása. Munkaköröktől a belföldi, külföldi helyszínekig, emberekig megannyi mindent tud adni a változatosság.

Tanulságok, taapsztalatok mellett pedig erősebben kikörvonalazódik, ki vagy, mit akarsz, mit nem és könnyebb olyan helyet találni tudatosan, amire azt mondhatod: megérkeztem.

Huszas éveim ide oda ingázásokkal, több minden kipróbálásával zajlott. Volt, hogy ingyen is dolgoztam, mert pofátlanul bekérettem magam néhány emberhez, akik olyan szakmákat csináltak, alkotásokat készítettek, hogy felcsillanó szemekkel meg akartam tanulni. Amit meg elkészítettem eladtam.

Em kell befásulni, merj haladni s ne rekedj meg. Biztos lesznek nehezebb időszakok, de az is egyfajta tapasztalat.

Sokan azért nem lelnek rá a jobb életre, jobb munkákra, mert félnek.

Félnek kilépni a látszólag biztos munkahelyről.

Félnek emberek felesleges véleményeitől.

Félnek, mert megfelelési kényszer van bennük pl. társadalmi elvárások, szülők, kollegák stb. emberek felé.

De megéri a saját életedet beáldozni mások véleménye miatt?

Én pl. rengeteg olyan dologtól elestem volna, amit soha átlag emberektől meg nem tudtam volna tanulni, mert pl azokról életükben nem is hallottak, amiket kipróbálhattam, megtanulhattam.

Csak az asztalomra vet bárki egy pillantást az itteni eszközök jelentős részét életükben nem is látták, nem tudják mik ezek.

S félünk a bizonytalantól? Mindenki, az más kérdés ki mit kezd ezzel, hogyan kezeli vagy oldja meg. Nehezebb időszak pedig mindenkinek van az életében, de az csak egy jelen állapot, amiből múlt része lesz. Ez is lehet bármi. Szerettünk elvesztésétől egészen a munkanélküliségig bármi, de nem lehet megállni.

Merj haladni, merj élni és tanulni, vágyni, építkezni!