Nem hiszek a lélekvándorlásban, mennyországban vagy a "nem fizikai" életen túlban mert baromságok, miért ne vessek véget most az életemnek? (viccen kívül, habár halálosan komolyan sem gondolom jelenleg)
Az élet szép, bla bla bla, ez így is van sokaknak, ami azt illeti nekem is, gazdag családból származom, még 20 éves se vagyok de minden kontinensen jártam már, sportos alkat vagyok és jól nézek ki, jóban vagyok a testvéreimmel, szüleimmel és iskolatársakkal, mindig is így volt. (Az, hogy miképp jutottam el ilyen 'szörnyű' dolgon való gondolkodáshoz, annak az a fűthetetlen szkepticizmus és kíváncsiság az oka, ami szerencsés módon belém ivódott.)
DE, az emberi életnek meg a szépségének semmi értelme nincsen, mert úgyis meghalok előbb-utóbb. Ha feltalálják a bilólógia halhatatlanság módszerét embereknek és meg is kaparintom, akkor is egy idő után. Ha autóbalesetet szenvedek, felfal a cápa vagy snowboardozás közben lezuhanok egy sziklára és 'kiloccsantom az agyam' -kedvencem- akkor kész, vége.
Pontosabban az ateizmus és deizmus közi abszolút agnosztikusnak vallanám magamat, de a lényeg az, hogy nem tulajdonítok nagy valószínűséget annak, hogy amennyiben saját magam vetek véget az életemnek azzal bármennyivel is hátrányosabban folytatnám a 'továbbiakat' mint ha természetes módon halnék meg.
Tehát, gyakorlatilag 2 szcenáriót veszek számításba:
1.: Mátrix-elmélet no.2, vagyis a jelenlegi világunk a mátrix (virtuális világ), és a 'valódi' az - nem a jövőbeli jelenlegi világ, hanem: - egy számunkra magasan felsőbbrendű dimenzió, ami totálisan felfoghatatlan is számunkra. Az, hogy mi a kapcsolat az adott ember, és a 'felsőbbrendű' lénye között, az más tészta, de teret kell hagyni a fantáziának.
2.: Ugyanaz van ami születés előtt. Semmi.
Hogyha lenne pár embernek értelmes, építő szándékú válasza vagy kérdése, és fel is tenné őket azt megköszönném!
válasza:Nem fogok filozófiai jellegű vitába kezdeni veled, de:
1. A mátrix-dolog hülyeség
2. A születés előtt és a halál után is van valami
Már csak azért sem érdemes öngyilkosságot elkövetned, mert csak egy életed van. EGY.
Egy, amit te használsz és nem mások. Ha ezt az egyetlen lehetőséget elpazarlod, az sortól kapott legértékesebb ajándékodtól válsz meg.
Ne a halál utáni "semmivel" foglalkozz, hanem az az előtti életeddel.
Az, hogy az életed mennyire szép, értékes és tartalmas, nem másvalakitől függ, hanem csak tőled.
válasza:Neked lehet, hogy az élet szép, nekem szenvedés. És a szenvedés által változok.
Azt mondják, a kutya is jó dolgában vész meg. :D
Vaze, öld meg magad. Ki nem szarja le?
Szerintem a halál egy átjáró a következő életbe, de erőszakkal megnyitni nem túl jó ötlet szokott lenni. Én részt vettem reinkarnációs hipnózison, ha olyan gazdag vagy, keress egy pszichológust, aki tud hipnotizálni és fizesd meg. Ha nincs benned blokk, és hipnotizálható vagy, akkor sikerülni fog. Persze azt magyarázol bele, amit akarsz, és lehetsz utána is szkeptikus. Azaz ha neked isten megjelenne, azt se hinnéd el, kitalálnál valamit, hogy hallucinálsz, vagy bűvésztrükk volt. Vagyis téged nem lehet meggyőzni semmiről, és annak az ellenkezőjéről sem. Így veled vitázni sem lehet.
Amúgy az "igazi" szkeptikus a kételkedésben is kételkedik. Különben nem igazi.
válasza:KÉT KIS MAGZAT BESZÉLGET EGY ANYA HASÁBAN
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt
is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,
hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.
Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ezt meg végképp
nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De
mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a
köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit
másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet
egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre
meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle
egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát
nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt
is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg
azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!