Jehova Tanui miért viselkednek neveletlenül? Nem így tanították őket, azt hiszem.

Ültem egy padon kislányommal egy városban a vasúti pályaudvar előtt. Már messziről feltűnt egy pár, mert a fiatal férfi sötét nadrágot, fehér inget és válltáskát viselt. Gondoltam: kalauznak lejárt a műszak, megy hazafele, vagy a szállására egy ismerős nővel. Mikor odaértek hozzánk, a nő megszólított: nem akarjuk rabolni az idejét, blablabla, csak szeretnénk átadni ezt az ismertetőt, ami a világ nemtommijéről szól, mert akkor már csak arra gondoltam, hogy ha kinyögi, hogy ő Jehova tanúja, vagy még egyebet akar nekem mondani, akkor elküldöm röviden és udvariasan. De nem, nem akart felvilágosítani, csak a szórólapját akarta átadni mondván: olvassa el, látom úgyis itt ül az unokájával... ekkor közbeszóltam: lányommal..., mire átváltott tegezésre, hát akkor olvasd el, itt és itt vannak az elérhetőségeink stb, gondolom mindenkinek ismerős. Na most: aki ismer tudja, hogy nincs ellenemre a tegeződés, de ez egy annyira hülye helyzet volt, hogy csak lestem. Ha unokám, akkor magáz, ha lányom, akkor tegez? Most akkor mi van? Ja, és olyan huszonévei végén járó csaj volt, tehát bőven lehetnék anyja is, de nem is a tegeződéssel van bajom, hanem a helyzettel. Most azt hitte, hogy én egy öregnek kinéző fiatal csaj vagyok, vagy miért érezte feljogosítva magát arra, hogy letegezzen, mikor közöltem, hogy a mellettem lévő 7 éves kislány nem az unokám, hanem a lányom?