Tudnátok említeni olyan könyveket, amelyek olvasása közben éreztétek a karakter minden érzését?

ez attol fugg, milyen szemelyiseg az ember....en mondjuk ha konyvet olavsok, az hatarozza meg, milyen kedvem van. ha egy szereplo meghal, vagy sozmoru, akkor en is szomoru vagyok. ha pedig boldog, akkor en is. neha addig nem teszem le a konyvet, amig boldog reszhez nem erek, mert tudom, ha ott hagyom abba, ahol epp szomoru resz van....akkor senkihez sem szolok, es gonosz leszek mindenkivel. igy ezt elkerulve olvasok, amig csodas dolog nem tortenik:)

Jay Asher: Tizenhárom okom volt… (na mikor ezt a konyvet olvastam...epp hogy nem sirtam. az egesz eletkedvem elment, mikor olvastam. ennek ellenere tetszett:) )

R.A.Salvatore: Sötételf trilógia (The Dark Elf Trilogy)

Mert pontosan tudom milyen amikor félsz , hogy elveszted önmagad. Milyen érzés mikor nics hova mened mert sehova sem fogadnakbe. És milyen mikor valaki meglátya az elöitéletek mögt ki vagy.