Hogyan dolgozzam fel apam halalt?

Idő segíteni fog feldolgozni. Most inkább gondolj arra hogy erősnek kell lenned, hiszen most te vagy a férfi a családban, és figyelned kell rájuk. Apád is ezt szerette volna, hogy te vigyázz a családra. Ezért éljél tovább.

Egy szülő elvesztése minden gyerek számára hatalmas trauma. De nem hiszem, hogy édesapád azt szeretné, ha követnéd őt. Nem beszélve a többi családtagról. Természetes dolog, hogy fáj és hagyd is fájni, ne akard "megúszni" a gyász ezen szakaszát! Minden seb begyógyul egyszer, a gyógyulás azonban fájdalommal jár. Emlékezz rá szeretettel, sose felejtsd el, hiszen csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek. Sajnos az élet rendjéhez a halál is hozzátartozik, kinek előbb, kinek utóbb, de mindannyiunkra ez a sors vár végül. Mi is hátrahagyunk majd rokonokat, barátokat, ahogy most minket is itt hagynak rokonok, barátok. Sose szégyelld a fájdalmadat és a könnyeidet senki előtt, de fogadd el, hogy ez az élet rendje! Hidd el, elmúlik majd a fájdalmad, az élet megy tovább, édesapádat pedig lassan el fogod engedni. Csak így tudsz majd megbékélni azzal, ami elkerülhetetlen. Beszélj édesanyáddal, a nagyszüleiddel, beszéld ki magadból a fájdalmadat! Ez az egyetlen módja annak, hogy fel tudd dolgozni a gyászt. Higgy nekem, működik. Sajnos már az én szüleim sem élnek. Én viszont itt vagyok, mert még dolgom van a világban, feleségem, családom lett, felelős vagyok értük. A szüleim pedig a szívemben örökké velem maradnak.

Elhiszem. Az én fájdalmam is enyhíthetetlen volt akkor. Mindenki, aki már veszített el számára fontos személyt, úgy érzi, ahogy most te, hogy vége, nincs tovább, sosem lel vigaszra. Pedig dehogynem. Az emberi lélek egy csodálatos valami. Ezek az állapotok és majd az összes többi, ami még követni fogja, mind azt a célt szolgálják, hogy talpra tudj állni. Ahogy múlik az idő, úgy halványul a fájdalom és marad helyette az emlékezés. Gondolj édesanyádra, legyetek egymás támaszai most! És tudod mit? Ne szégyellj kimenni a temetőbe majd és a sírnál beszélj édesapádhoz! Az az a hely, ahol ezért senki sem fog rád furcsán nézni. Búcsúzz el tőle ott! És tudd, hogy ott mindig tudsz majd beszélni hozzá és ő fentről mindig nézni fog téged és vigyázni fog rád! Ő nem azért ment el, hogy számodra véget érjen az élet. Azért ment el, mert a sors így akarta, neki máshol van már dolga, de mindig vigyázni fog rád.