Imádok írni. Nagy álmom, hogy egyszer írjak egy regényt. Szerintetek, hogy fogalmazok? (Részlet az írásomból lent)
Emlékszem mekkora üresség volt bennem abban a pillanatban, mikor Édesapám elhagyott. Erősen szorítottam a kezét, miközben a könnyeimmel küszködtem. Sápadtan Rám mosolygott, majd erőtlen ujjaival megcirógatta az arcom. A földre szegeztem a tekintetem. A keze hirtelen lehullott, mire ijedten kaptam fel a fejem.Nem mozdult.
Megdermedtem. Hirtelen orvosok jelentek meg körülöttem, próbálták újraéleszteni. Megjelent anya is, aki próbált kivonszolni a szobából. Miután felfogtam, hogy mi is történik valójában, feltartóztathatatlan zokogásba kezdtem, miközben Édesapám nevét ordítottam. Kapálóztam, minden erőmmel azon voltam, hogy megmeneküljek Anyukám erős szorításából, de nem engedett. Tovább próbálkoztam, majd mikor ráeszméltem, hogy mindez hiába, Ránéztem. A szemei tele voltak aggodalommal és fájdalommal. Tudtam, hogy ezzel csak megnehezítem a dolgát.
Az idő gyorsan telt, a nappalok és az éjszakák egybefolytak. 9 éves voltam, az iskolában kiközösítettek, a tanulmányaim is megromlottak. Apa halála utáni elkövetkezendő hónapok fájdalmasan teltek, mind Anya és mind Én számomra. Éjszakánként nem aludtam, mikor mégis sikerült, szörnyű rémálmaim voltak. Olyankor a hiányérzet lassan fizikai fájdalommá vált, ami sikításra késztetett. Sírás közepette riadtam fel. Képtelen voltam feldolgozni. Édesanyámat mindig is egy erős, magabiztos nőnek ismertem. Apa elvesztése utáni időszakban annyira elveszettnek és magányosnak tűnt, amennyire még soha senki nem láttam. Megrémisztett. Nem értettem, hogyha Ő nem tud erős maradni, és megbirkózni ezzel, akkor Én, hogy leszek képes rá.
Az életem széthullott. Minden, ami egykoron az Enyém volt, és azt hittem sosem veszthetem el, eltűnt. Egyedül maradtam, egy hatalmas tátongó űrrel a szívemben, amire azt hittem, soha senki nem tudja majd betölteni...
Véleményeket légy szíves. Kritikát, esetleg "tanácsot" is elfogadok! Köszönöm előre is! :)
13/L
Nézd, a regényírás nem olyan, int az autóvezetés, hogy megtanulod.
Írj sokat, tök mindegy mit! Novellát, mesét, egypercest, folytatásos művet, akármit. Ezzel kialakul a saját stílusod, megtanulod, hogyan lehet érdekesen, egyénien, lendületesen írni. És hagyd, hogy az emberek olvassák a műveidet!
Aztán előbb-utóbb eljutsz magadtól oda, hogy ráébredsz, hogy van egy csomó rövid irományod, vagy találtál egy olyan nagy témát, amiből regényt is lehet írni. És akkor elkészíted az első könyved, és kezdhetsz házalni a kiadóknál. Az lesz a legnehezebb része...
válasza:Hát, nem tudom...
Innen nem derül ki, hogy milyen lesz a történet stilusa. Van néhány apró hibád, de azontúl elfogadható.
Nem nagyon fogott meg, és nem nagyon olvasnám tovább, már ha ez az eleje.
És, tudod ennyiből nem is nagyon lehet leszűrni, hogy jól irsz-e.
Sok kis tininek az az álma, hogy iró legyen... Ez még várt
válasza:Amit leírtál nem rossz, elég választékosan fogalmazol, csak így tovább. Olvass sokat, meg találj egy jó témát és szerintem nem olyan elérhetetlen az az álom:)
Ami engem zavart az, hogy minden személyes névmást, illetve az anyát és az apát is mindig nagybetűvel írtad. Ettől olyan modorosnak tűnik a szöveg.
Még egy kisebb dolog volt amin megakadt a szemem, a "mind Anya és mind Én számomra" kicsit furán hangzik.
válasza:Ebből még akármi is lehet.
Azonban egy dolog mocskosul irritál: én, ő, rám, enyém - kisbetű. Nem nagy. Még akkor sem, ha nagyon nagyra tartod magad. Vagy őt. KISBETŰ!
válasza:Gördülékeny fogalmazás, tömörített stílus, megrázó a téma, ami sokakat vonz.
Javaslatom: írj le minden leírni valót, és egyszer majd a feljegyzéseidet összeszedve írhatsz valami tényleg jót. Igaz, sokan csak a megható, végigsírható regényeket szeretik, de az én javaslatom az, hogy igyekezz nem a rémségeket, szörnyűségeket, fájdalmakat leírni, hanem valami pozitívat, életörömöt, bíztatást! Szomorú regényből van elég.
A helyesírást majd megtanulod, az nem gond még 13 évesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!