Az nagy para, ha szar minőségű gitárral kezdtem/kezdek el gitározni?

Az első válaszoló több okból is inkompetens a témában. Elsőként, mert látszik, hogy lövete nincsen az egészről, másodszor pedig, mivel képtelen értelmesen és helyesen írni.

A Spring típusról még életemben nem hallottam, feltételezem, hogy valamilyen nagyon no-name kínai cucc lehet, de javítsatok ki, ha tévedek. Olyan szempontból para rossz minőségű gitáron tanulni, hogy ha tényleg nagyon rossz a játékkényelme (nagy húrmagasság, zörgés, stb) vagy a hangja olyan vacak, az nem éppen motiváló hatású, és egy kevésbé kitartó tanulónak könnyen elveheti a kedvét. Meg hát, tegyük hozzá, hogy mindenki minél kényelmesebb és szebb hangú gitárt szeretne. Ez persze nem jelenti közel sem, hogy kezdőként érdemes lenne egy drága hangszerbe beruháznod, éppen ellenkezőleg, csak akkor javaslom, hogyha már biztosan eldőlt, hogy a gitározás egy tartós dolog lesz nálad.

Hát a szar minőség lehet para, mert előfordul, hogy amiatt megy el a kedved az egésztől, ha mondjuk folyton elhangolódik, nem lehet normálisan beállítani a nyakát, ilyesmi. De ha csak az alapján szűrted le, hogy szar minőségű, mert mondjuk elég noname márka, még lehet elfogadható. Az én első gitárom egy "Special Edition Classic" volt, és a mai napig használom. Egyedül hangolókulcsok voltak rajta cserélve, de maga a hangszer azokkal együtt sem került 10 ezer forintnál többe :D

Szóval ki kell fogni :)