Amikor merünk önmagunk lenni, miért néznek ránk furán mások, félnek vagy mi?

Ha egy mentálisan egészséges ember önmagát adja azzal nincsen baj.

De a legtöbb ember azt se tudja mit jelent az, hogy önmaga. Nem ismeri magát. Helytelen értékrenddel és ego által vezérelt neveltetéssel, viselkedésmintákkal lettek azok, akik. Ha önmagukat adják abból jó nem lehet. Mert a legtöbb ember aberált és fusztrált, ostoba és tudattalan. Már eleve torz a személyiségük és a világképük, így önmaguk nem bírnak értékteremtő erővel. Erre épül a társadalmunk, hogy ne add önmagad. Legyél lelkileg diszharmónikus és materiális.

Tehát már nem vagyunk képesek önmagunkat adni, de ha képesek lennénk akkor se vezetne már sehova, mert rosszul lettünk nevelve, ami nem csak a szülők hibája.

Ha pedig valakit meglátunk, hogy önfeledt és önmagát adja akkor azért "nézünk rá furán", mert tudat alatt mi is szeretnénk olyanok lenni, de nem vagyunk rá képesek. Ezért haragszunk rá, vagyis önmagunkra.

Nagyon hosszasan lehetne ezt a témát boncolgatni, de úgy gondolom, hogy így hajnali 2 körül én már erre alkalmatlan vagyok. De remélem, hogy tudtam legalább egy kicsit releváns választ adni. Nem mellesleg pedig ez egy nagyon lényeges és érdekes kérdés!