Tudtok olyan vicces sztorikat, amik veled vagy a rokonaiddal történtek meg?

Még tavaly nyáron mentem egy táborba, ahova lehetett vinni lekvárt, májkrémet nutellát stb... Én nem akartam mert tudtam, hogy kiömlik, de anya erősködött, hogy vigyek már lekvart, mert az van itthon. Gondoltam, oké, majd ad valami dobozosat. Hát, nem kicsit lepődtem meg amikor egy köbméterben mérhető, baracklekvárral teli üveggel beállított a szobámba, hogy akkor ezt vihetem. A bepakolás persze rám várt. hát, nem nagyon tudtam az üveggel mit kezdeni, beletettem egy zacskóba, aztán a hátizsákomba (elfoglalta az első zsebet). na nem is ez a lényeg, másnap indulás, cuccok a busz csomagtartójába, odaértünk, a cuccainkat pedig odadobták elénk. bementünk a szobába, és elkezdtünk rendezkedni. mikor elkészültünk, bejött a szobánkba a fél tábor. beszélgettünk, majd az egyik srác megkérdezte, hogy nem érzünk-e ilyen rothadt barack szagot. most hogy mondta... de, éreztünk, pár pillanatig értetlenül pislogtunk egymásra, aztán nekem eszembe jutott minden. Úgyhogy egy "b@sszameg, a lekvár!" kijelentéssel fénysebességgel ugrottam le az ágyamról, és kihúztam a hátizsákom zipzárját. hát, ömlött rá a lábamra és a padlóra a narancssárga cucc. ugyanis széttört az üveg, a szilánk pedig kiszakította a zacskót. na azonnal intézkedni kellet, szép lassan kiemeltem a lekvár, ami ráömlött a kezemre,szereztem egy csipszes zacskót, azt tartottam alá, hogy azért ne jelöljem már meg az utamat egy lekvárcsíkkal. csakhogy a házunknál nem volt még kuka, nehogy már Letti (az én vagyok), megússza egyszerre ennyivel, úgyhogy mehettem kukát keresni. pluszba a lekvár kezdett lefolyni a zacskóról, úgyhogy elkezdtem futni. nos, gondolhatjátok hogy nézhettem ki, nyakig lekvárosan, egy üvegszilánkkal és naragysárga lével teli zacskóval, ami lyukas, és a tartalma ömlött a csipszes zacskóra, onnan meg a földre vagy a lábamra. ráadásul egy csomó embert kellet kerülgetnem, úgyhogy pluszban még ilyeneket üvöltöztem, mint pl "vigyázat, utat kérek, köszönöm!". a kinézetemről meg jobb nem is beszélni, a ruhám tiszta trutyi, a hajam pedig mint aki belenyúlt a kettőhúszba. na, ha ezt így el tudjátok képzelni... végül nyolc srácnál volt egy kuka, oda beledobtam. csakhát a kis lyukakon elkezdett kiszivárogni. zsepi meg nem volt nálam, úgyhogy kérnem kellett. nem is egyet. végül valahogy megoldottuk, bár lefordultak a székről úgy röhögtek rajtam. én is magamon. mentem vissza, mert a takarítás még ugye hátra volt. mikor visszaértem, akkor tették fel a kukát. kicsit semm voltam ideges, á dehogy :D. elkönyörögtem a szobatársaimtól az egy hétre hozott zsepit, wc papírt, de még így is ragadt minden. elkértük a felmosót, felnostunk, megvártuk míg felszárad, aztán bementünk. rá 3 percre jött a szobaszemle, mi meg sehol sem tartottunk, se felhúzva az ágynemű, se semmi. kifogásolták, én pedig elmeséltem a szerencsétlenkedésemet. két felnőtt, akik nem ismertek, afféle "jó ég ennek a zártosztályon a helye" tekintettel néztek rám, az ofőm meg csak egy "Nikoletta, ma sem hazudtoltad meg magad, kaptok fél órát, szedjétek össze magatokat" kijelentéssel ment ki. és ezek után egy héten keresztül úgy ismertek engem, hogy a "lekváros lány".

lehet hogy ez így utólag nem vicces, de akkoriban azért elég égő volt, első nap így kezdeni. (: bocsi hogy ilyen hosszú lett, így sem írtam le minden részletet. am 13/L

Szerencsére jó fej szomszédaink vannak, de ezt az esetet néha a mai napig felemlegetik.

Tehát. Azt tudni kell, hogy fürdésnél mindig a fejem tetejére fogom a hajamat. Aznap este is, csak akkor nem tudom miért, de úgy is aludtam el. Másnap reggel anyáék keltenek, hogy mennek el vásárolni, megyek-e én is. Reggel 6kor. Mondom dehogy megyek. Ők elmentek, én visszaaludtam. 10 körül valaki csenget (én még a javában aludtam), és a szobám ablaka a kert hátuljára néz, így sosem tudom, ki áll a kapuban. Azt hittem, anyáék jöttek, nekik meg nyithatok kaput ilyen állapotban, tehát apa negyvenhatos papucsában indultam kifelé. Kinyitottam az ajtót, és elhasaltam a küszöbben, de olyan szerencsésen, hogy fellöktem a (szerencsére csak sima vízzel) teli vödröt, ami ráborult a fejemre, én pedig belélegeztem a vizet, és iszonyat módon kezdtem el köhögni. értsd: olyan hangokat adtam ki, mintha fuldokolnék, közben meg csapkodtam magam körül, mint egy retardált fóka. az, hogy még a lakásban teli talppal beleléptem anyu szobanövényébe, amitől tiszta fekete lett az egyik talpam, már szinte mellékes volt. mikor már rendesen kaptam levegőt, ránéztem a kapura...ahol egy vadidegen, négyfős család állt! zavartan, nyikorgáshoz hasonló hangon megkérdeztem: öö... maguk kik?

mire a férfi: az új szomszédok, bemutatkozni jöttünk. Hát, konkrétan ebben a pillanatban éreztem, hogy minden amire szükségem van, az egy "ásd el magad" szett. Mert hát... azokon kívül, amiket leírtam, ott a kinézetem... nos, a copfom előrecsúszott kábé a homlokomig, úgyhogy a tincseim folyton az arcomba hullottak. hab a tortán, hogy hullámos hajam van, úgyhogy úgy állt az egész, mintha drótot dugtam volna a konnektorba. az arckifejezésem és a tekintetem az afféle "mingyá' bealszok" állapotot sugározta. a gatyám valami csöves bohócgatya volt, kábé hatszor beleférnék. de a legjobb a pólóm. rózsaszín, elején egy bazinagy "Do you think I'm pretty?" vagyis "Szerinted csinos vagyok?" felirattal. A szomszédok perfekt angolosok, ezt csak később tudtam meg, de a lények hogy értették a feliratot. mindegy, gondoltam, most már ez az első benyomás örökre megmarad bennük, úgyhogy úgy ahogy voltam, mint egy gyogyóból szökött, odamentem, és bemutatkoztunk. ők először, aztán én. csakhogy még mindig annyira furán éreztem magam, hogy elrontottam a nevemet. szó szerint ezt mondtam: Lara vagy mi, nem dehogyis öö Laura.

(az utóbbi az igazi nevem). pár másodpercig álltunk ott csendben, aztán mindannyian mentünk a magunk dolgára. azóta is jóban vagyunk, de az egy életre megjegyezték, hogy hozzánk reggel 11előtt nem tanácsos jönni. :D. ezt nevezik tökéletes első benyomásnak. xd (: