Miért van ez velem? és hogy tudnák ezen változtatni? (hosszabban lent)

Na szóval az van hogy mindig elzárom a fájdalmakat(lelki) ,az sérüléseimet,a rossz dolgokat , de nem tudom irányítani, egyszerűen csak elvannak zárva, nem jönnek fel nem szomorkodom miattuk , nem semmi, mintha ott se lennének, aztán ahogy napról napra, hétről hétre gyűlnek itt belül meg fele a dolgok egyszeriből csak kijön, minden, és akkor borzasztó sírok, zokogok, fáj belül nagyon.És nem tudom de szerintem ha már akkor kijönne egyből az ami akkor épp történt velem akkor nem szenvednék ilyen nagyon és persze nem egyszeriből ilyen sokat. És magától már megszokásból vagy nem tudom elvannak nyomva és én persze folyamatosan jókedvű vagyok, mosolygok meg minden, mintha minden tökéletes lenne.De nem az mivel belül meg gyűlnek és amikor az mind kijön, nagyon rossz. Ezt már mondtam egy ismerősömnek is és azt mondta h ez így nem jó és nem mehet tovább. De mi lesz ha csak így fog menni? Ha nem tudok ezen változtatni? Csak mert nem tudok.És ez így nincs rendjén. Szerintetek ez miért van? Mit tudnák ezzel kezdeni?? Csak mert ez így szerintem se normális..

Ja és amúgy azért tettem ebbe a kategóriába mert nem tudtam h ez mégis melyikbe illene :))