Hogyan viselkedjek normálisan? Ahogyan a többség?

Nem értelek kérdező, honnan tudod hogy autista vagy?

Mert akkor tudnod kéne hogy mit csinálsz másként. Mégis mitől vagy te más mint a többi? Mit csinálsz másként? teljesen normálisan írsz.

Én figyelni szoktam az embereket és egy idő után megtanultam kikövetkeztetni, hogy pl. milyen mondatra milyen arcot vágnak. Ezt minden ismerősömmel külön meg kell tanulni, mert gyakran nem ugyanazt reagálják ugyanarra a mondatra és az nekem már félreérthető.

Nálam sok dolog van, ami miatt ,,furának" tartanak de a jelenlegi helyzetemben szerencsére elfogadó a környezetem, nem kell megjátszanom magamat. Ez jó, mert egyébként pocsék színész vagyok, egy activity-feladatot sem tudok elmutogatni (kitalálni, hogy a másik mit mutogat, na azt meg pláne nem). Így tartom magamat egésznek, nem szeretnék másnak mutatkozni, mint aki vagyok (nem mintha tudnék, még egy egyszerű kis hazugságot sem tudok hihetően beadni). Az emberek szeme helyett a szemük közé nézek, vagy egyszerre csak egy részét nézem a szemüknek, pl. a szempillájukat és ebből nem tűnik fel, hogy nem a szemükbe nézek. Ha muszáj, akkor megteszem, de nagyon ijesztőnek találom, ahogy a saját tükörképem visszanéz rám másvalaki pupillájából és azt, ahogy az írisz sugaras izmai szűkülnek és tágulnak.

A mozgásomon szerintem nem lehet segíteni, jellegzetes, esetlen járásom van, amit kilométerekről felismernek. Aztán ott van az állandó szabálykövetésem, a napirendem, amitől nem tudok eltérni. Ezt megszokta mindenki körülöttem, ha valami adódik, napokkal előtte szólnak, hogy bele tudjam írni, ha ismeretlen helyre megyünk, előtte képeket mutatnak róla, hogy ne érjen váratlanul.

Így belegondolva szerintem a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet ezt annyira eltitkolni, hogy ne tűnjön fel legalább 1-2, közelebb álló embernek, akivel naponta kapcsolatban vagyunk. Ha a dolgok nagy részét sikerül is kompenzálni, valami úgyis kimarad, csak nekünk nem tűnik fel. Attól, hogy mások nem tesznek róla említést, még látják, észreveszik. Egyszerűbb adott esetben tájékoztatni őket a dologról, hogy utána tudjanak nézni és információkat gyűjthessenek. Az emberek nagyon keveset tudnak az autizmusról és emiatt gyakran rosszul reagálnak, ha valakiről sejteni kezdik, hogy az. Saját tapasztalataim alapján, ha megfelelő értelmiségű körökben mozogsz, jobban díjazzák, ha nem titkolózol és nem színészkedsz, hiszen tökéleteset úgysem tudsz alakítani, kívülről egy bohóc hatását fogod kelteni. Ha megmutatod, ki vagy és lehetőséget adsz nekik arra, hogy megtanuljanak veled együttműködni, akkor felesleges az amúgy is hasztalan stressz mások véleménye miatt.

~T. /aspi, 24.L/

"hitelesen el szeretném titkolni."

- Sajnos az a gond, hogy hitelesen nem tudod eltitkolni.

Az előző válaszoló felvetésére: Sajnos mindenütt vannak bunkók, ugyanakkor mindenhol lehetnek rendes emberek. Ez nagyban függ a szerencsétől, illetve az adott közeg "meghatározó" szemléletétől.

Ha egy suliban mindenki kissé alter, "bogaras", akkor egy ilyen ember csesztetése nem lesz népszerű.

Ha egy munkahelyen a befogadó, toleráns szemlélet uralkodik, behívják elbeszélgetésre azt a kollégát, aki megjegyzést tesz.

16-os vagyok, a suli az egy olyan dolog, amit túl kell élni. Én anno általánosban volt, hogy 2 évig nem szólaltam meg. Állandóan csúfoltak, bántottak és a pláne, hogy nem a viselkedésem miatt, hanem azért mert nem vagyunk gazdagok.

Gimiben egy fokkal jobb volt, ott békén hagytak mert látták, hogy nincs rájuk szükségem, elvoltam magamnak. A megfelelő társaságot egyetemen sikerült összeszedni, akik elfogadnak és sokszor még díjazzák is, hogy másképpen jár az agyam.

Ha nem lennél aspi, csúfolnának és bántanának másért, ugyanúgy ahogy az összes többi gyerekben találnak csúfolni valót. Ha zavar hogy furán néznek rád, állj ki magadért. Ezen nem tudsz változtatni, így vagy egy teljes egész, akár tetszik neked és a környezetednek, akár nem.

,,Papírom van róla, meg nem értem az embereket."

Senki sem érti az embereket. Az emberek hülyék, logikátlanok. Az asperger szindrómát meg ne azonosítsd az autizmussal. Az aspergeresek képesek beilleszkedni, csak több munka kell hozzá nekik mint egy normális embernek.